Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.
88 Szűcs László Az alábbi jelentést a budapesti államrendőrség főkapitánya küldte meg néhány soros kísérőlevéllel a miniszterelnöknek. E jelentés, mely a pártértekezleten jelen volt rendőrtisztviselő gyorsírásos feljegyzése alapján készült, nem könnyű olvasmány. Ez elsősorban abban leli magyarázatát, hogy az élő beszédet adja vissza pontosan, ami sohasem azonos az írott szöveggel; az olvasónak az értekezleten jelenlevő, a szónokokat hallgató személy helyzetébe kell képzelnie magát s szinte maga elé kell képzelnie a szónokot, hogy a beszédek dinamikáját átérezve a mondatfűzéseket jól megértse. Ezen túlmenően azonban azért sem könnyű olvasmány ez a szöveg, mivel a felszólalók jelentős része egyszerű munkásember volt, akik szónoki emelvényhez nem szoktak, s néha logikai ugrásokkal, nem egészen pontosan fejtették ki mondanivalójukat. Ezekhez járul az a körülmény, hogy a gyorsírásban rögzített szöveget rendes írásba való áttétel után, tisztázás előtt, stiláris szempontból sem javították ki, tehát nyersen tükrözi az elhangzottakat — amí egyébként értéke —, az említett problematikus vonatkozásokkal együtt. Forrásközlési, de történelmi szempontból is érdeklődésre tarthat számot az alábbi szöveg és a Szociáldemokrata Párt vezetősége által a pártértekezletről egykorulag kiadott közlemény (Népszava, 1917. november 27., 28. és 29.) összevetése. Helyhiányra való hivatkozással annak idején csak összefoglalóan ismertették az előadói beszédeket és a hozzászólásokat. Az összefoglalásnál észrevehetően érvényesült a pártvezetőség bírálatát jelentő mondatok elhagyásának a szempontja. Ezenkívül a pártvezetőség eleve bizonyos öncenzúrát is alkalmazott, tehát elhagyott olyan részeket, amelyek sérthették a hatóságokat. Ennek ellenére, mint az ekkori hírlapi közlemények általában, az értekezletről szóló beszámoló is tele van a hatósági cenzúra tevékenységének nyomát mutató fehér foltokkal. A rendőrségi, teljesnek tekinthető feljegyzés és a sajtóközlemény összevetése az említett okok következtében meglehetősen nehéz. A Népszavában, az említett számokban, összesen 10, üres ablakokkal teli hasábban közölték az értekezlet eredetileg 66 oldalnyi anyagát. Ez önmagában is jelzi a feladat problematikus voltát. Mégis igyekeztem jelölni a közölt szöveg és a Népszavában megjelent anyag közötti eltéréseket. Ennek során < >-be tettem a sajtócenzúra által egyszerűen kihagyott szövegeket, amelyeknek helyén tehát a Népszavában üres ablak látható, és [ ]-be tettem azokat a szövegeket, amelyeket a Népszava számára a pártvezetőség csak kivonatolt. Azokat a kevésbé jelentős részleteket, melyeket terjedelmi okok folytán magam is kénytelen voltam elhagyni, a megfelelő helyen a szövegbe illesztett, ( )-be tett, és beljebb szedett tartalmi kivonatokkal igyekeztem áthidalni. A pártértekezlet anyagából a Népszavában megjelent szöveg alapján A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai (1917. november — 1919. "március) c. (5.) kötet (Bp. 1956), a 30—31. oldalon kivonatosan közöl egy részt: az elfogadott határozat teljes szövegét. Meg kell említenem, hogy e dokumentumpublikáció kiadásra előkészített állapotban levő 4/B kötete, a tervek szerint, az itt közölt szöveg figyelembevételével, visszatér a partértekezlet dokumentumának a közlésére.
