Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
54 Veres Miklós hogy a kancelláriai levéltár leszállítása ügyében a király személye körüli miniszterrel már érintkezésbe lépett, s mihelyt a szükséges helyiségek rendelkezésre állnak, azt le lehet bonyolítani. Megjegyzi azonban, hogy az új miniszteriális épületben nincsenek olyan nagy helyiségek, amelyekben a helytartótanácsi, a két kancelláriai, az erdélyi kormányszéki és a kamarai levéltárak együttesen elhelyezhetők lennének. Ezért azt javasolja, hogy egy külön levéltári épületet kellene emelni, s azt kellő személyzettel ellátni. A belügyminiszter jelentésében felvetett problémákat a miniszterelnök a minisztertanács elé terjesztette. Ügy látszik azonban, hogy az új levéltári épület felállítását a miniszterek költségesnek tartották, s így inkább az olcsóbb megoldáshoz folyamodtak. Az 1872. szeptember 19-i ülésen ugyanis azt határozták, hogy a budai új miniszteriális és az ahhoz tartozó ún. országházi épületekben egyelőre csak a volt kancelláriai levéltárak, a helytartótanácsi, az országos és az erdélyi kormányszéki levéltár helyezendok el. A kamarai levéltár további rendelkezésig a pénzügyminisztérium épületében marad. Előbbiek számára a minisztertanács az országházi épületben levő nagy és kis termeket a hozzájuk tartozó helyiségekkel, valamint az addigi országos (regnicolaris) és az ezzel egyesített nádori levéltár helyiségeit jelölte ki. 115 Az országgyűlés az előző, 1871. év decemberében határozatot hozott egy levéltári enquéte-bizottság létrehozására is, melynek megszervezésével a belügyminisztert bízta meg. A határozat szerint e bizottság feladata, hogy a levéltár országos kezelésére és megfelelő felállítására nézve véleményt adjon és tervet dolgozzon ki. A belügyminiszter a bizottság megalakításával Horváth Mihály neves történetírót és országgyűlési képviselőt bízta meg. Horváth a bizottságot a Történelmi Társulat egyes tagjaiból hozta létre, melynek elnöke Groisz Gusztáv lett, s mint előadó, helyet foglalt benne Franki (Fraknói) Vilmos akadémiai tag is. A bizottság jelentését 1872. november 21-én nyújtotta be a belügyminiszterhez, 1 " melyben az állami levéltárak számára hármas feladatkört jelölt meg, az alábbiak szerint: „1. Biztos és könnyen megközelíthető őrizethelyül szolgálni mindazon irományoknak, melyeket akár az állam, akár természetes vagy jogi személyek gondjaira bíznak. 2. Ezen irományok alapján segítségre lenni a kormányközegeknek oly kérdések tanulmányozásánál, melyeknek megoldása a történeti és jogi előzmények felderítését követeli. 3. A történettudományi anyagkészletnek irodalmi értékesítését elősegíteni, megkönnyítve azoknak munkásságát, kik tudományos czélból e levéltár irományait felhasználni kívánják." Az enquéte-bizottság az újjászervezendő levéltár iratállományát a képviselőház által meghatározottnál szélesebbé kívánta tenni. Javasolta, hogy a fentebb említett levéltárakon kívül idővel másolják le a bécsi udvari levéltárban a belügy-, hadügy- és pénzügyminisztériumok levéltáraiban levő magyar osztályok iratait és azokat is a magyar állami levéltárban helyezzék el. Ugyancsak tovább kívánta szélesíteni a bizottság a levéltár gyűjtőkörét azzal a javaslatá115 Uo. 116 Uo.
