Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
Az Archívum Regni története 1765—1874 55 val is, mely szerint önkéntes felajánlás esetén, a tulajdonjog fenntartásával lehetővé kell tenni, sőt elő kell mozdítani a családi levéltárak bevonását is. Az enquéte-bizottság, az újjászervezendő levéltár gyűjtőkörének jelentős szélesítése mellett, a gyűjtőkörön kívül eső fontosabb levéltári anyag központi nyilvántartására is gondolt. Ennek megfelelően javasolta, hogy a hatóságok, testületek és családok levéltáraihoz — megállapított terv szerint — lajstromokat kell készíteni és azokat a levéltárban elhelyezni. A bizottság munkájába nem vonták be a levéltári kérdéseket gyakorlatból jól ismerő szakembert, Török János főlevéltárnokot, sőt a javaslat összeállításánál meg sem hallgatták. Török — minthogy a javaslatot csak a kinyomtatás után ismerte meg — 1873 májusában emlékiratot szerkesztett, 117 melyben a bizottság munkájával kapcsolatban különféle kifogásokat emelt. Az emlékiratban Török megállapítja, hogy csak a már törvényesen fennálló országos levéltár lehet egy új alkotásnak a kiindulópontja. Neki nem volt alkalma azon elkerülhetetlen kérdés előzetes megoldását ajánlani a bizottságnak, hogy vajon a parlament hajlandó-e azoktól az irányelvektől eltérni, melyek a régibb országgyűléseknek az országos levéltár felállítására vonatkozó törvények meghozatalában mérvadók voltak, s amelyeknél fogva az országos közjogi iratok elkülönített őrzését és biztosítását elrendelték. A memorandum a továbbiakban leszögezi, hogy az enquéte-bizottság javaslata nemcsak a fenti szempontokat mellőzi, hanem a gyakorlati kivitelezés tekintetében is bizonyos helyreigazításokat igényel. Így kiegészítésül azt javasolja, hogy a bizottság által felsorolt levéltárakon (a magyar és erdélyi kancellária, a helytartótanács, az erdélyi főkormányszék, a m. kir. kamara és az erdélyi fiscus levéltára, valamint az ún. országos és nádori levéltáron) kívül az újjászervezendő levéltár keretébe be kell még vonni a m. kir. curia régi levéltárát és a kerületi táblák levéltárát, melyek mindegyike a családi birtokviszonyokra és jogtörténetre vonatkozóan fontos iratokat tartalmaz. Ezekre ugyanis a törvénykezésben már ritkán van szükség. Be kell vonni továbbá az 1850—1860 közötti időben működő bíróságok, valamint az e korszakbeli politikai kormányhatóságok levéltárait, s végül a nyolc magyar minisztérium levéltárát, melyekből a jövőben az iratokat fokozatosan a levéltárban kell elhelyezni. A fenti levéltárak anyagával kibővítendő országos levéltárban Török János a következő osztályok szervezését javasolta: /. osztály Az országos levéltár, melyhez időnként csatolandók lesznek az összes országgyűlési iratok. //. osztály A m. kir. udvari kancellária levéltára, melyet a Bach-korszakból, az akkori bécsi minisztériumok magyarországi kormányzatára vonatkozó irataiból kellene kiegészíteni. 117 N 112. Off. AR. N° 1171. Az idézett őrzési helyen az emlékiratnak egy tisztázott, s a margón javított példánya fekszik. Minthogy felterjesztésnek semmi nyoma nincs, valószínűnek látszik, hogy Török az emlékiratot sem a belügyminisztériumnak, sem a szakbizottságnak nem küldte el. Mindezek ellenére — minthogy az emlékirat igen fontos kérdéseket vet fel — annak tárgyalásától nem lehet eltekinteni.
