Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 53 külön megbízottat, Cseley János miniszteri osztálytanácsost küldte ki az átadás—átvételi aktus lebonyolítására, tekintettel a levéltárban őrzött iratok nagy fontosságára.

110 Cseley az átadásról 1870. május 11-én jelentésben számolt be a belügyminiszternek. Ebben kifejti, hogy a levéltár a nagyobb országház földszinti, nem egybefüggő szobáiban van elhelyezve. A levéltár összes anyagához Kovachich már előzőleg egy Áttekintést készített, ami nélkül az átadást nem lehetett volna rendesen lebonyolítani. Cseley a levéltár munkájáról is tájékozódott, s azzal kapcsolatban bizonyos kifogásokat emelt. Megállapította, hogy a kezelési szabályokkal és a renddel nem tudja összeegyeztetni azt az eljárást, hogy egyes minisztériumok nagy fontosságú iratokat egyszerű térítvény mellett rövid úton vétetnek ki, és ugyanilyen módon hosszú idő elteltével adják vissza a levéltárnak, gyakran egészen nyíltan, hivatalszolgával küldik vissza, akárcsak a legjelentéktelenebb iratokat. Cseley végül arról is tájékoztatja a belügyminisztert, hogy az országos levéltár helyiségei, melyekben nagy fontosságú és történelmi okmányokat őriznek, részint régi felszerelésük, részint pedig sötét fekvésük miatt a belépőre kedvezőtlen benyomást keltenek, s így kívánatosnak tartja, hogy ez az országos kincs méltóbb elhelyezést nyerjen.

111 A levéltárügy elhanyagoltságát nemcsak a rossz elhelyezési viszonyokon mérhetjük le, hanem azon is, hogy az abszolutizmus és provizórium korszakában keletkezett iratokat még 1870-ig sem adták át levéltári megőrzésre. Török János — akit 1870 augusztusában főlevéltárnokká neveztek ki —

112 megütődve tapasztalta, hogy az 1867. évi kiegyezés óta hozott törvények szentesített példányait kivéve, 1848 óta semmiféle olyan okmányt vagy nyomtatványt nem küldtek be a levéltárba, ami a nemzet történeti és közjogi életére vonatkozik:

113 Az említett fogyatékosságok ellenére, az országos levéltár újjászervezése ügyében, a hetvenes évek elején jelentős lépések történtek. Az üggyel ekkor máinem csak az Akadémia és a belügyminisztérium, hanem az országgyűlés is foglalkozott. 1871. január 26-án tartott ülésén határozatban utasította a minisztériumot, hogy a budai várban emelendő minisztériumi épületben, a levéltár részére kijelölt helyiségek elkészülte után, az addig Bécsben elhelyezett (tehát a kancelláriai) levéltár a fővárosba szállíttassák át. Az országgyűlés azt is elhatározta, hogy a minisztérium a kancelláriai, a kincstári, a helytartótanácsi és az erdélyi országos levéltárakat a nádori és országos levéltárakkal vonja össze, és mint „egyesített országos levéltárt" kezeltesse.

114 Az országgyűlés még abban az esztendőben (az 1871. évi 400. ülésén) a szükséges anyagi fedezetről is gondoskodott. A Bécsben levő levéltári anyag Budára szállításának és ottani kezelésének költségeire 14 731 forintot szavazott meg. A kancelláriai levéltár átköltöztetését azonban ekkor még nem lehetett lebonyolítani, mert az országházi helyiségek nem készültek el. Az országgyűlés határozatát a miniszterelnökség 1871. február 22-én a szükséges intézkedések megtétele s esetleg véleményadás végett a belügyminiszterrel közölte. A belügyminiszter április 1-én azt jelentette a miniszterelnöknek, 110 Uo. Wb 1093. 111 K 150. BM. Ált. 1870. I. kútfő, 2. tétel, 2206. alapszám. 112 N 112. Off. AR. N° 1097. 113 Uo. Ne 1107. 114 K 148. BM. Ein. 1874. II. a. tétel. 3088. alapszám.