Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.
46 Veres Miklós I hogy megfelelőbb őrzőhelyet kapjon. Erre egy halvány reménysugár mutatkozott is a negyvenes években. 1844-ben ugyanis felmerült annak a lehetősége, hogy a levéltárat a Pesten építendő országházban lehetne elhelyezni. Kovachich ennek megfelelően készítette el nagy körültekintésről és szakértelemről tanúskodó javaslatát. A javaslat szerint szükség lenne egy 12 öles előteremre, mely bejárásul szolgálna. A levéltár beosztott dolgozói számára egy 20 öles hivatali szoba kellene, mely összeköttetésben állana az országos levéltárnok 9 ölnyi szobájával. Az iratok tárolására két nagyobb teremre lenne szükség, melyek mindegyike 30 öles lenne. Kovachich nemcsak az akkori állomány, hanem a később beérkező iratanyag elhelyezésére is gondolt. Ezért javasolta, hogy szükség lenne még egy harmadik, ugyancsak 30 öles, külön kijárattal ellátott teremre, melyben ideiglenesen a levéltári és országgyűlési bútorokat, írószereket, ládákat, vászonzsákokat, valamint a levéltárnak letétként átadott iratokat és egyéb szereket lehetne tartani. Végül szükségesnek tartja, hogy egy 10 öl tűzifa tárolására alkalmas fáskamra is álljon a levéltár rendelkezésére. A javaslat kitér a levéltár biztonságát szolgáló építészeti és berendezési kérdésekre is. Ennék megfelelően a tűz elleni védekezés szempontjából szükségesnek tartja, hogy a szobákat, de elsősorban azokat, amelyekben az iratok lesznek elhelyezve, erős bolthajtásokkal kell ellátni és úgy kell azokat építeni, hogy az épület többi részével ne legyenek egyenes kapcsolatban, hogy az esetleges tűz onnan a levéltárba könnyen be ne terjedhessen. Ugyancsak a tűz elleni védekezés szempontjából szükségesnek tartja, hogy a levéltári helyiségek földszintiek legyenek, s az épület bejárata felé nyíló ajtókkal építendők, hogy tűzvész esetén az iratokat könnyebben el lehessen szállítani. Végül mind tűzrendészen, mind más szempontból Kovachich célszerűnek tartja, hogy az épületet villámhárítóval lássák el, s a fáskamra a levéltári helyiségektől távol építendő. Kovachich figyelmét nem kerülte el az iratok másik fő ellensége, a nedvesség elleni védekezés szükségessége sem. Ezért javasolta, hogy a szobák keleti fekvésűek legyenek, azokat száraz kövekből kell építeni, s megfelelő szellőző nyílásokkal kell ellátni. Árvíz ellen szükséges, hogy a szobák a föld színénél magasabban álljanak, és négyszög alakú kövekből építendők, hogy a hullámoknak is ellent tudjanak állni. A levéltárba való betörés ellen Kovachich szükségesnek tartotta mind az ajtókat, mind az ablakokat kívülről vasrostéllyal, belülről pedig vaslemezzel ellátni. Javasolta továbbá, hogy a padlózat ne deszkából, hanem kő vagy márvány táblából készüljön, ami mind a tűz, mind az egerek ellen biztonságot nyújt. Végül igen nagy súlyt helyezett a kényelmi szempontokra is. Ezért javasolja, hogy a szobák egymásba nyíljanak, nehogy az iratok kikeresésénél ide-oda kelljen szaladgálni, s így az időt feleslegesen pazarolni. A termek legyenek magasak s az ajtók is magasak és szélesek. A dolgozó szobák legyenek világosak és jól fűthetők. A raktáraknak több, rendszerint zárva tartandó nyílása legyen, hogy tűz vagy más veszély esetén az iratok gyorsan kirakhatok legyenek. 83 Kovachich szépen, gondosan kidolgozott javaslata további hosszú szolgálata alatt sem valósult meg. 88 N 112. Off. AR. X° 735.
