Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 47 A levéltár még harminc esztendeig, az új Országos Levéltár felállításáig, a régi helyén maradt. A rossz elhelyezési viszonyok mellett a levéltár személyi problémákkal is küzdött. Mint fentebb említettük, a megüresedett írnoki állást 1842-ben nem töltötték be, bár arra jóval több pályázó akadt, mint az előző időkben egy-egy hasonló állásra. 1842 és 1846 között heten nyújtottak be folyamodványt az írnoki állás elnyeréséért, elsősorban a helytartótanácsnál szolgálatot teljesítő gyakornokok, de még két ügyvéd is akadt köztük. Végül 1846-ban Maros György országgyűlési lajstromozóval töltötték be az állást, aki ugyan csak írnoki fizetést, de allevéltárnoki címet kapott.

84 Ilyen állapotban találta a levéltárat az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, mely nemcsak a társadalom szerkezetében hozott döntő változást, de annak eszméi a magyar levéltárügy további fejlődésére is kihatottak. A nemesi kiváltságok eltörlésével megszűnt az Archivum Regni rendi, jellege és funkciója is. Háttérbe szorult a jogbiztosító szerep, s a tudományos érdekek kerültek előtérbe. A Magyar Tudományos Akadémia hamarosan a márciusi forradalom győzelme után, 1848. május 3-án a magyar kormány elé terjesztette javaslatát, mely szerint nemcsak az Archivum Regni kapuk kívánta megnyittatni a történelemtudomány művelői előtt, hanem más, a volt kormányhatóságok és egyéb központi szervek levéltáraiét is. Ezt a levéltárak összpontosításával, vagyis egy magyar álladalmi közlevéltár felállításával kívánja elérni. Az Archivum Regni Önállóságának megszüntetése, amely II. József korában a rendi kiváltságok háttérbe szorítása mellett a nemzeti érdekeket is sértette volna, most a haladás irányába mutató, s a polgári-nemzeti állam jellegéből adódó szükségszerűségként jelentkezett. A javaslat szerint a felállítandó, ill. újjászervezendő közlevéltárba kerülne az addigi országos levéltár, a megszűnt m. kir. udvari kamara, a helytartótanács és a kancellária, valamint a kir. curia levéltára, továbbá ä bécsi kormányszervek közül a cs. kir. udvari kamara és bányakamara levéltárából a magyar osztály iratai, a cs. kir. titkos házi udvari és állami levéltár, valamint az udvari haditanács magyar vonatkozású anyaga. Erdélyből a kolozsmonostori országos levéltárnak és a gyulafehérvári hiteleshelyi levéltárnak Magyarországból kiszakadt része, továbbá a szabad királyi városok, megyék és kerületek levéltáraiból az országos vonatkozású iratok, s végül minden - hiteleshelyről az azok őrzésére bízott iratok.

85 A fenti levéltárak központosításával létrehozandó új országos levéltár megfelelt volna bármely polgári-nemzeti állam tudományos igényeinek. E nemes célt a forradalmi kormány a hadiesemények kedvezőtlen alakulása miatt ugyan nem tudta megvalósítani, de e téren már 1848 őszén tett jelentős lépéseket. Bécsből hazaszállíttatta a magyar és erdélyi kancelláriák levéltárát, s gondoskodott azok szakszerű elhelyezéséről is. Mivel az iratok tárolására megfelelő helyiségek nem álltak rendelkezésére, a belügyminisztérium szeptember 8-án elrendelte Kovachich levéltárnoknak, hogy a levéltári írnok az un. nagy országházban levő lakásából költözzék ki, s helyette az ún. kis országházban kapjon lakást. A kancelláriák levéltárát az így felszabaduló helyiségekben kell elhelyezni. 84 N 24. Arch. pal. archiducis Josephi. Általános iratok. Archivalia. 1846. N° 2012. 85 N 42. Archivum regni. Lad. F. Fase. J. Ne 27.