Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Iratok a Smuts-misszió történetéhez / 237–249. o.

248 Karsai Elek tétében és tartottak a Szövetségesek hadüzenetétől. Rendkívül meglepődtek és egészen fellelkesültek azon, hogy a nagyhatalmak küldötte megjelent, hogy tárgyaljon velük; ezt igen nagyjelentőségűnek ítélték és számtalan nyilatkozatban e tényt ki is használták. Az új magyar kormány még nem kötött szövetséget a moszkvai kormánnyal, de erősen hajlik arra, hogy — ha nagyhatalmak esetleges ellenséges magatartást tanúsítanak — Oroszországhoz forduljon segítségért. Miután a szövetségesek hadüzenetétől való félelem megszűnt, nemcsak hogy csökkent annak veszélye, hogy egyesült erővel megtámadják Romániát, hanem ez valószínűleg teljesen kiküszöbölődött. Smuts úgy véli, hogy okos politikával mérsékelni lehet Magyarország kommunista politikájának mértéktelenségeit, így meg lehet akadályozni, hogy túl sok kárt csináljanak — rövid uralmuk alatt. Smuts szerint a kormány nem rendelkezik komoly tömegbázissal, különösen vidéken, így rövidesen meg fog bukni. „Magyarország — szögezi le Smuts — nem bolsevista ország, és ha a nagyhatalmak bölcsen kezelik, nem tart ki sokáig a bolsevista politika mellett. A kormány élesen kettéválik egymérsékelt szocialista szárnyra és egy agresszív kommunista részre, amelynek úgy látszik Kun Béla a vezére, ki most egyszersmind a hadügyek és külügyek népbiztosa (szószerint: főbiztosa), és Lenin személyes barátja." A polgárság és a mérsékelt elemek meg vannak félemlítve, de biztosak abban, hogy új erőre kapnak, — hangsúlyozza Smuts. Ezen általános megjegyzések után rátér a fegyverszünet problémájára. Az új magyar kormány elfogadja a fegyverszüneti szerződéseket, de súlyos nehézséget jelent számukra, hogy a nagyhatalmak állandóan újabb és újabb területi követelésekkel lépnek fel, az utolsó a Vix ezredes által közölt követelés volt, amely Károlyi gróf bukását idézte elő. „A Vix-vonalat Versailles-ben a katonai megbízottak állapították meg, a román ügy meghallgatása után. De miután ezt oly mélyen a magyar nemzetiségi területen húzták meg és ez oly sokkal többet foglalt magában, mint amit a Hatalmak valószínűleg valaha is követelnek Magyarországtól, kész voltam azt jelentősen megrövidíteni — egy fair és ésszerű megállapodás elérése érdekében." Smüts ennek megfelelően kidolgozott egy javaslatot, melynek értelmében az újonnan megállapított semleges zónát nem román, hanem francia, olasz, brit és ha lehet, amerikai csapatok szállnak meg. Az egyezmény már készen állott az aláírásra, de az utolsó pillanatban a három miniszter (Garbai miniszterelnök, Kunfi oktatásügyi népbiztos és Kun Béla) időt kértek, hogy a kérdést megbeszélhessék többi kollégáikkal. A magyar kormány ellenjavaslata, melyet 5-én este adtak át Smuts-nak, elfogadta a Smuts-tervezetet, ha a románok visszavonják csapataikat a november 13-i egyezményben megállapított vonalak mögé. Ezt Smuts nem tartotta elfogadhatónak. Smuts mindebből arra a megállapításra jut, hogy ha véglegesen megállapítják a politikai határokat, amelyek olyan szorosan, ahogyan csak lehetséges, az etnikai határokat követik, nem jelent nagy nehézséget, hogy ezt a magyarok elfogadják. Smuts azt javasolja, hogy a nagyhatalmak fogadják el az általa vázolt politikát, a semleges zónát a nagyhatalmak csapatai szállják meg, oldják fel a blokádot, s a jelenleg Zágrábban feltartóztatott zsírszállítmányt — a legőszintébb jóindulat jeléül — engedjék át Budapestre. A magyar kormányt értesíteni kell arról, hogy az egyezmény-tervezet nem más, mint egy fegyverszüneti intézkedés és hogy a politikai határokat a Párizsi Békekonferencia állapítja meg. Ha még azt is hozzá lehet tenni, hogy először a magyar /ügyet hallgatják meg, annál jobb. Tekintettel arra, hogy nem tájékozott afelől, vajon a Szövetségesek rendelkeznek-e itt, e térségben elégséges megszálló csapatokkal, helyesnek tartaná, ha ezt először a konstantinápolyi Szövetséges Főparancsnokság elé terjesztenék. A II. fejezet egy gazdasági és területi kérdésekkel foglalkozó konferencia összehívásának szükségességét tárgyalja. Smuts mindenekelőtt ismerteti a magyar kormány álláspontját, mely elveti a régi Magyarország imperialista politikáját, a nacionalizmust, és nagyobb megértést tanúsít a területi problémák iránt; Magyarország megszűnt gazdasági egység lenni és gazdaságilag tarthatatlan helyzetbe kerülne, ha nem sikerülne megegyezésre jutni a szomszéd államokkaL A magyarok szerint a politikai határok végleges rendezésével egyidejűleg létre kell hozni a megállapodást a sürgős gazdasági kérdésekben. Ez annyira ésszerű volt, hogy Smuts nem csodálkozott, amikor a német—osztrák kormány is támogatta ezt az álláspontot, sőt egyetértett ilyen konferencia összehívásával Masaryk elnök is. Smut» szerint nemcsak Magyarország, de Német—Ausztria is lehetetlen gazdasági helyzetbe kerülne megfelelő rendezés nélkül, és óhatatlanul Németország karjaiba zuhanna; továbbá