Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII— XVIII. században S. 213 és kevésbé fiatal emberek száma nem csekély, s ezek otthoni körülményeik közt, aprózódó nemesi birtokon vagy az iparra és kereskedelemre alapozott polgári házban többé megélni nem tudnak, az állást keresők száma tehát nagy. A kamara hivatalnokainak s^áma az 1760-as években emelkedik, magát az épületet is adaptálni kell a célnak megfelelően 1766-ban 788 forint 33 krajcár költséggel. 88 Ugyanakkor a kamarai, tisztviselők egyéni gazdálkodását korlátozzák. 90 A kedvezőtlen körülmények ellenére is a tisztviselő-családok igyekeznek fiaikat a kamarai állásokban elhelyezni. így a hivatalnok-dinasztiák a XVIII. század második felére még jellemzőbbek a szepesi kamarára, mint a XVII. században. A legtöbb családból több személy szerepel a névsorokban, mint például a Ternyey, Tiszta, Ordódy, Mogyoróssy, Susztrik családok esetében. A helyi nemesség példáját a behozott hivatalnokság is követte. így a Scharlach família, mely tipikus példája a beplántált, de itt teljesen alkalmazkodott hivatalnokságnak. Bár ily nevű család Vas megyében is szerepelt, Kassára kétségtelenül a felsőbb hatóságok hozták őket. Scharlach József kassai harmincadhivatali felügyelő lett 1756-ban, majd számvevő és címzetes tanácsos, 52 évi szolgálat után halt el 1774-ben. Fiai közül Flórián 1757-ben lett járulnok, ehhez képest elég későn, 1764-ben, tehát hét év múlva kapott csak fizetést; 1767-ben azonban már számtiszt s 1771-ben sóvári sóellenőr: József másik fia, az ifjabb József 1774-ben lett járulnok. Egy Scharlach Ferenc 1757ben számtiszt, 1767-ben pénztárnok lett. A Scharlach család azonban nem mutatott idegen típust, elkülönülő tendenciát: a magyar nemességet József már 1753ban elnyerte. Törekvése a magyar nemesi hivatalnokság közé való bejutás volt. Általában azonban a nemzetiség szerint való megkülönböztetés a XVIII. század derekán már nem tartozik az udvari politika eszközei közé; — inkább a rendinemzeti öntudatú nemesség megnyerése a cél. Ennek megfelelően a hivatalnokságban nem mellőzik a magyarokat, nem törekszenek mindenáron az örökös tartományokból hivatalnokokat behozni, a már betelepedettek pedig keresik a kontaktust a régi magyar tisztviselő-családokkal és az összeházasodás sem tartozik a kivételes jelenségek közé. A kormányzat a meglevő hivatalnoksággal általában meg van elégedve, s ha egészen idegen nevek bukkannak is fel Mária Terézia uralkodásának vége felé a szepesi kamara alsó hivatalnokai közt (Egenolff, Bodenlos, Horn stb.) ezekben inkább az iskolázás által felemelkedett polgári ifjúság elhelyezkedés keresésének spontán folyamatát láthatjuk, semmint a kormányzat céltudatos hivatalnok-politikájának eredményét. Számos példa van arra is, hogy eddig nem nemes vagy bizonytalan nemességű hivatalnokok magyar nemességet kérnek és kapnak is. így lett magyar nemessé a Scharlachokon kívül Schenk Miklós számvevő is, ki már 1715 óta a szepesi kamara irodájában szolgált, a nemességet azonban csak 1748-ban nyerte el.* 1 Még feltűnőbb a Piller család esete. Piller Lipót apja sőt nagyapja is katonatisztek voltak, magyar nemes családokból házasodtak, maga Piller Lipót azonban már viszonylag magas pozícióban, mint szepesi kamarai pénztári ellenőr kapta csak meg 1757-ben a magyar nemességet. 02 Ha úgy vesszük, hogy usus 89 Uo. Lib. 96. f. 375—4. 90 OL, MKL, Protocollum Cameralis Consilii 1767. február 6. Tom. 1. í, 144. 91 OL, MKL, Libri Regii Tom. LI. f. 77. 92 Uo. Tom. XLIV. f. 402.
