Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

214 Fallenbüchl Zoltán révén már előbb is nemes lehetett, vagy örököstartományi nemesség birtokában volt, akkor is figyelemre méltó, hogy állásában a magyar nemesség elnyerésére súlyt helyezett. Ugyanakkor viszont feltűnő, hogy az 1745/55. évi nemesi öszszeírásokból a kamara hivatalnokai személy szerint csaknem mind hiányoznak: mintha csak kihagyták volna szándékosan ebből a kamarai hivatalt viselő kétségtelen nemeseket. Ez a tény, s a fent említett Schenk kései nemesítése arra mutatnak, hogy a kamarai szolgálat és a szó jogi értelmében vett nemesség közt már ekkor, a honoráciorság kifejlődése kezdetén is eléggé éles különbséget tettek: egyik nem feltételezte a másikat oly értelemben, hogy a hivataloskodáshoz nem volt szükség nemességre, másrészt a nemesség, bár előnynek számított, önmagában már nem volt elégséges kvalifikáció az állások elnyerésére. Ez magától veti fel a polgári származásúak szerepének kérdését a szepesi kamara hivatalnokságában. Olyan nagylélekszámú és fontos helyzetű, gazdaságilag jelentős, következésképpen vagyonos polgárság lakta városban, mint Kassa, aligha hihető, hogy a polgárok fiaiból senkinek nem jutott volna eszébe az elhelyezkedés a kamaránál. Azonfelül még több jelentős szabad királyi város is tartozott a kamara alá, melynek polgárságából szintén kerülhettek a tisztviselői karba. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azt mutatja, hogy a város vezető társadalmi rétege, a patrícius-polgárság a XVIII. században valóban adott a kamarának hivatalnokokat. így az Almássy, Csomortányi, Demeczky, Ganóczy famíliák tagjaival találkozunk a tisztviselők sorában, Bérezik István városbíró családjából pedig Bérezik Imre szerepel a kamaránál.

93 Figyelemreméltó, hogy szinte valamennyi család egyben nemes is. A patrícius polgárság tehát, legalább is annak katolikus része, a szepesi kamara központi hivatalában képviselve volt. Általában az irodatisztek közt voltak a kassai patrícius-fiúk, de a közép hivatalokba is feljutottak. így pl. Thurzó György segédszámvevő valószínűleg közeli rokonságban állt Thurzó János városi-tanácsossal, ki 1731—33-ban a városbíróságot viselte.

94 Figyelemreméltó az is, hogy az idő haladtával a polgári elem jelentősége növekedett. 1761—1774-ig működött a kamaránál mindvégig mint járulnok, Manczini Ignác, kinek — egyébként szintén nemes — olasz eredetű családja a kassai kereskedők között is feltűnik;

95 1770 táján kerül a kamara szolgálatába Réttel György, ki előbb a város hivatalnokai közé tartozott. Románi Ferenc járulnok, kit 1773-ban vettek fel, városi tisztviselő fia volt, egyébként Korponay Sándor iktató unokaöccse. A kamara utolsó éveiben a járulnoki állásokban a kassai polgár-családok fiainak előretörése kétségtelen. Mikor a kamara megszűnik, Stehovics járulnoknak azt ajánlják, hogy lépjen városi szolgálatba.

86 A kontaktus a város irodája és a kamaráé között fennállt, s bár a kamarai szolgálatot magasabb rendűnek tartották, mint a városit, az átlépés az egyikből a 93 Kemény Lajos: Kassán polgárjoggal bíró nemesi családok. Történelmi Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. 1914—1915. 4. sz. 160—161. 1. 94 Tutkó József: Szabad királyi Kassa városának történelmi évkönyve. Kassa 1861. 199. 1., és Wick Béla: A 200 éves kassai ispotály-templom 1730—1930. Kassa 1930. 4. 1. 95 Manczini István 1747-ben á kassai kereskedői társulat tagja. (Kerekes: A kassai kereskedők ... 264. 1.) 98 OL, MKL, Departamentum Cancellariae 1775. február 233. sz.