Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

210 Fallenbüchl Zoltán tében a személyzeti viszonyokra is. A Helytartótanács működése azonban gátat vetett e rendszer szélesebb elterjedésének, mely ha — hasonlóan a francia abszolutizmus adóbérleti rendszeréhez — egyrészt erősítette volna is egy vékony polgári réteg kialakulását, az adózók helyzetét még súlyosabbá tette volna. Ez az időszak egyébként is válságos volt a szepesi kamarára. A pozsonyi kamara, mint az ország központi pénzügyigazgatási szerve egyre inkább kérdésessé tette létét is: a szepesi kamaránál tagadhatatlanul fennálló hibák és az adminisztráció nehézkessége helyzetét kritikussá tette, az udvari és a pozsonyi kamara egyaránt okot találtak az ismétlődő beavatkozásra. Már 1712 óta nem is nevezik kamarának, csak kassai, vagy szepesi adminisztrációnak, bár a régi név sok hivatalos iratban még szerepel. Ezek a beavatkozások a hatáskörcsökkentéstől az átszervezésen át a megszüntetés tervéig terjedtek. Miután már 1742-ben volt egy átszervezés, 1747-ben Nagybánya és Szomolnok pénzverdéit vették ki a szepesi kamara alól,

72 1748-ban magát a „szepesi kamarai adminiszt

1 ráció"-t is megszűntté nyilvánították és „kamarai repraesentatio"-nak nevezték el.

73 Mindez a személyzeti ügyekbe való belenyúlást is jelentett. A pozsonyi kamarával szemben úgy látszik az udvari kamara volt az, amely a teljes megszüntetést egyelőre megakadályozta. A szepesi kamara tanácsában ekkor már rég nem a helyi, gyökeres, birtokos elem a döntő. A helybeliek is, mint pl. Ternyey, kevésbé a régi birtokosságból kerülnek ki, hanem inkább ekkor jutnak birtokhoz. De a helybelieknél fontosabb szerepet játszanak a külföldről beplántált, sőt sokszor be sem plántált, ideiglenesen itt tartózkodó tanácsosok. Neffczer maga ugyan indigenátust nyert Magyarországon, birtokokat szerzett családjának: de akadt a szepesi kamarának olyan tanácsosa is, mint De Quella Antal-Ferenc, akit hiába keresünk akár a Királyi Könyvekben, akár nemesi lexikonainkban, noha a funkció, amit betöltött, jelentéktelennek éppenséggel nem nevezhető. De Quella 1734-ben lett először fizetésnélküli, majd alig egy hónap múltán fizetéses tanácsos a szepesi kamaránál. Apja egykor Caraffa-ezredbeli kapitány volt, ő maga pedig Neffczer Farkas-Konrád sógora.

74 Jómódú volt, mert 1742-ben bekövetkezett halála után özvegyétől éppen gazdagsága miatt tagadta meg a kamara a halotti végkielégítést. Nyolc évig szolgált Kassán, de nincs rá adat, hogy az indigenátus megszerzéséért lépéseket tett volna. Ez az újabb idegen hivatalnokság általában mégis — ellentétben a XVII. század végivel — inkább mutat hajlandóságot a gyökérverésre. Nem tehette volna ezt, ha az uralkodói hatalom nem látta volna kívánatosnak idegen földről tisztviselő-dinasztiák meggyökeresítését Magyarországon. Szerves része volt ez a XVIII. századi telepítő-gyarmatosító politikának, mely nemcsak földművesekkel és iparosokkal operált, hanem felhasználta a hivatalok adta lehetőségeket is. A szepesi kamara helyzete a pozsonyiétól ebben a tekintetben némileg eltérő vonásokat mutat. Pozsonyban az alsóbb hivatalnokságban sokkal erősebben mutatkozik az idegen, elsősorban a német elem térfoglalása, bár a felső régiót, a tanácsosságot ott is dominálták a külföldről beszármazottak. Kassán azonban 72 OL, MKL, Liber Resolutionum Lib. 29. f. 381. 73 Uo. Lib. 30. f. 27, 278. 74 Uo. Lib. 26. f. 133, 280. 75 Uo. Lib. 28. f. 61.