Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII— XVIII. században , 211 úgy látszik a magyar nemesi származású elem erős törekvése miatt a kamarai pályákra, ez a térfoglalás nem olyan intenzív. A magyar hivatalnokok között pedig erős testületi szellemnek kellett lennie, mert a középállásokban szinte mindenütt ők találhatók. Az udvari kamara által behozott alsóbb tisztviselők — például Mayerburg Károly — nem tudtak karriert csinálni, s amint lehetett, el is mentek. Ami pedig a legfeltűnőbb: a német nyelv elhatalmasodását a kancelláriai gyakorlatban annyira sikerült elkerülni, hogy olyan ember is lehetett számvevő, aki nem tudott németül. A szép számmal szereplő szláv nevek viselői is a magyarokkal tartottak, s a bécsi abszolutizmus pénzügyi igazgatásának e provinciális szervénél egy helyi rendi-nemzeti védelmi góc keletkezett, mely ahogy szembenállt a német nyelv hivatali használatával, ugyanúgy szembe kerül majd a felvilágosodás jórészt német földről jövő áramlatával is. Bár az erre vonatkozó adat kevés és szórványos, mégis úgy látszik, a tisztviselők legnagyobb része a felvidéki jezsuita iskolák, elsősorban a kassai akadémia növendéke volt. Az archontológia elhaltakra vonatkozó megjegyzései is erre mutatnak.A kassai akadémia tanítványai voltak például Fischer Mihály kamarai igazgató és Brankovics Ferenc tanácsos is. 7 * A XVIII. század derekán a felső vezetés lassanként ismét magyar nemesek kezébe csúszik át. Az 1752-ben kinevezett Kutschersfeld Podivin és az ugyanebben az évben a Bánátból ide áthelyezett Redecher András az utolsó német tanácsosok. Kutschersfeld, akinek ekkor még magyar nemessége sem volt, 77 már 1754-ben elment a pozsonyi kamarához és így Redecher maradt az egyetlen külföldről idekerült tanácsos. 78 Igaz, a magyar tanácsosok között is voltak, akiket inkább családjuk iránti respektusból neveztek ki, mintsem azért, mintha közreműködésükből a kamarának valami haszna lett volna. Brankovics Ferenc-Amigo bárót 1750-ben elsősorban ősei érdeméért nevezték ki főrendi tanácsossá. Nem sokáig maradt tényleges szolgálatban, mert 1754-ben kérte, hogy fizetése megtartásával eltávozhasson. Az engedélyt megkapta s ezután nagyrészt Olaszországban töltötte napjait 1772-ben bekövetkezett haláláig 79 Szlavniczai Sándor Lászlót 1743-ban apja érdemeiért, mivel „szűkölködik és segíteni kell rajta" nevezték ki létszámfeletti tanácsossá. 80 A szepesi kamaránál is, mint Pozsonyban, a tanácsosi állásokban főrangúak és köznemesek osztoznak, de nem olyan merev proporciók alapján, mint amott: a „főrangú tanácsos" és „nemesi tanácsos" megjelölést az archontológia csak 1751-től ismeri; bár az arányosság elve Pozsony példájára már előbb is érvényesült. A főrangú tanácsosi állásokba azonban nagy oboára olyan családok fiai kerültek, amelyek viszonylag új főnemesek: Sztáray, Szentiványi, Fischer, később Vécsey és Orczy. Természetes, hogy ezek a tanácsosok nagybirtokosok voltak. A nemesi tanácsosoknál már nem ennyire egyértelmű a helyzet, mert például az említett Redecher birtokosságára vonatkozólag nincs adat, viszont igaz, hogy a bánáti bányák közül egyesekben tőkéje fe76 Farkas Róbert: A kassai kath. főgimnasium története 1657—1895. Kassa 1895. 222—224. 1. 77 OL, Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri Regii Tom. XLVI. f. 204. — Kutschersfeld 1763. március 18-i kelttel kapott magyar nemességet. 78 OL, MKL, Benignae Resolutiones Lib. 85. f. 134, 178. 79 Uo. Lib. 86. f. 214. és Arch. 39 v. 80 OL, MKL,Liber Resolutionum Lib. 28. f. 128.
