Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII ;—

XVIII. században 203 régi alkalmazottait jelentenek. De pl. Vass Gáspár, előbb altitkár, majd a koronajavak prefektusa kamarai állását hamarosan a kassai városbíró tisztségével cserélte fel. Egyes írnokok harmincadosok vagy számvevők lettek, mások meghaltak. Különösen az Aichpüchl-bizottság tevékenysége nyomán változott meg a kamara hivatalnoki karának összetétele. Bár az állások betöltésénél a magyarokat, jelesül a helyi elemet kifejezetten nem mellőzték, igyekeztek az alkalmasság címén a német hivatalnokok számát gyarapítani, részint közvetlenül Ausztriából, mint Dietmayr Konrád, Dietmayr Ferenc udvari kamarai protokollista fivérének esetében, kit „a nagyszámú és fontos német kiadvány" miatt a bizottság határozatára alkalmaznak Hlavathy kiadó mellé,

31 részint a hazai só- vagy bányahivataloknál már előbb elhelyezett német tisztviselők közül, mint Pruckner János Vilmos esetében, kit a felfüggesztett Lukatsik György alszámvevő helyére neveztek ki.

32 örömmel fogadták idegenből jött, sokszor még teljesen kipróbálatlan személyek jelentkezését is, mint például a budweisi születésű Guttwirth Menyhértét, ki frissen végezve tanulmányait, a német számvitelben való otthonosságára hivatkozik — s nem is eredménytelenül.

33 Felveszik azonban az egri püspök által ajánlott Fándly Mátyást

34 és a szintén magyar Vitálist is:

35 viszont az egyszer már eltávozott szegény, öreg, családos Erőss Tamás például hiába kéri „Krisztus sebeire" a bizottságot, hogy alkalmazzák újra, hiszen nincs semmi vétke: nem vették vissza.

36 Nem lehet tehát azt mondani, hogy a kamaránál magyarok és németek, helyi és idegen elemek egészen egyenlő eséllyel pályázhattak volna. Ennek a személyzeti politikának eredménye volt azután, hogy 1703-ban, a Rákóczi-szabadságharc idején, nem sokkal Kassa elfoglalása előtt három magyar tanácsossal szemben a szepesi kamaránál már három német állt; az iroda négy magasabbrangú tisztviselője magyar, négy ellenben német; a hét írnok közül csak kettő biztosan magyar, s ezek sem a helybeli nevek viselői, három egészen biztosan idegen, kettő pedig bizonytalan. Gundelfinger János számvevő alatt öt biztosan idegen tisztviselővel szemben csak három volt a magyar, egy pedig bizonytalan. Az arány tehát 13:15 a magyarok rovására;

37 ha a bizonytalanokat ís számítjuk, úgy tűnik, mintha a felsőbbség ki nem mondottan legalábbis a paritásra törekedett volna a magyarok és az udvari kamara német hivatalnokai között. Az archontológia erről az időszakról hallgat. Az 1691 után kinevezett tisztviselők, még a tanácsosok is, sajnálatos módon hiányzanak a kötetből, mely csak 1711-ben kezdődik újra. Ügy lehet, a régi hivatalnokoknak nem volt kedvük folyamatosan vezetni a bejegyzéseket. A fentebbiek ismeretében ez nem is csodálható. A Rákóczi-szabadságharc mindenesetre hét évre teljesen megszüntette a ka31 OL, Szepesi Kamara Levéltára, Commissio Aichpichliana 1694—1695. nr. 333. 1695. május 27. 32 Uo. nr. 335. 1695. május 27. 33 Uo. nr. 135. 1695. január 19. és nr. 203. 1695. március 18. 34 Uo. nr. 132. 1695. január 19. 35 Uo. nr. 72. 1694. december 15. 38 Uo. nr. 230. 1695. április 9. 37 OL, Szepesi Kamara Levéltára, Libri Perceptionum et Erogationum 1568—1746. 1703. évi számadáskönyv alapján. 5*