Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei 185 dási támaszpontot, történetkutatási segítséget. Ügy látom, a legcélravezetőbb és tudományosan egyedül indokolható rendszerezési elv, a pecséteknek, az azokat alkalmazó szervek funkcionális rendjében való besorolása és bemutatása. Ennek megfelelően a Tanácsköztársaság államhatalmi és államigazgatási szerveinek szervezeti felépítéséből kiindulva, ennek rendjében mutatom be az egykorú pecséteket, kezdve a legfelsőbb államhatalmi szervnél, végezve a legalacsonyabbnál. Az országos szervek után következnek a megyei, majd a helyi szervek. A közintézmények után a társadalmiak. Ez a rendszer egyben módot ad arra is, hogy a pecsétek oldaláról megközelítve, kísérletet tegyünk a tárgyalt időszak teljes hivatali szervezetének bemutatására. Ez a „teljesség" az adott esetben egyelőre még csak korlátozott mértékben, csak bizonyos mélységig érhető el. Így például egyik-másik népbiztosságnáí ma még nem állapítható meg bizonyossággal, hogy kezdetben, vagy egy adott időpontban milyen osztályai voltak, még kevésbé állapítható ez meg egyes anyaghivataloknál vagy a népbiztosságoknak alárendelt más szerveknél, nem is beszélve a községi, városi, sőt még helyenként a megyei tanácsok osztályairól. Külön nehézséget okoz itt az a tény, hogy a teljesen új úton járó tanácshatalom, a kezdeti, kísérletezési stádiumban lévén, a rövid néhány hónap alatt is többször változtatott egyes szervek szervezeti felépítésén, megszüntetett régi és létrehozott új szerveket. Ezért úgy járok el, hogy alapul az utolsó, a Tanácsok Országos Gyűlése utáni, szervezeti felépítést veszem és eszerint csoportosítom az intézményeket és azok pecsétjeit. Amely szervezet előzőleg átalakuláson, változáson ment át, annál ezeket a változásokat a végső szervezeti formájuk szerinti helyükön jelzem és természetesen itt mutatom be az előző szervezetben létrejött pecsétet is. Ebből a funkcionális rendszerezési elvből következik, hogy az országos vezető szervekhez, a népbiztosságok megfelelő osztályaihoz sorolom a közvetlen vezetésük, irányításuk alá tartozott budapesti üzemeket — mert fővárosi irányító központok nem léteztek — de a megyéknél, városoknál mutatom be az ottani üzemeket, vállalatokat és más intézményeket, mivel azokat nem közvetlenül a népbiztosságok, hanem a helyi — megyei, járási, városi, községi — tanácsok irányították. Viszont egységesen, országos rendben, mutatom be a Vörös őrség és a Vörös Hadsereg szervezetét és pecsétjeit, mert ezek egységes, országos szervezetet alkottak és közvetlen központi irányítás alatt állottak. Minden pecsétről kartotékot készítek két példányban. A kartotéklap a következő adatokat tartalmazza: fent, bal sarokban P. jel és a pecsét leltári sorszáma. Itt a P. betű a Pecsétgyűjteményt van hivatva jelezni. A sorszám szerint lehet a pecsét fényképmásolatát megtalálni a gyűjteményben. A kartoték közepén a pecsét szövegét közlöm. Aláhúzással jelölöm, ha a szöveg, vagy annak egy része, csupa nagy betűvel van írva. A pecsét szövege alatt, zárójelben közlöm — ha erre szükség van, illetve ha ez a szövegből nem derül ki — a pecsétet használó szerv nevét és a figurális ábrázolásra vagy díszítésre való utalást. A bal alsó sarokban egymás alatti sorokban ötféle feljegyzés van. Az első egy római és egy arab szám, a pecsét használatának hónapja és napja. Évszámra itt nincs szükség mivel az 1919-es évszám adottnak tekinthető. A második sorban egy általam kidolgozott, 16 színből álló színskála szerint, a pecsét színét jelölöm meg egyszerű arab számmal. A harmadik sorban a pecsét alakját nevezem meg: kerek, ovális, lapos stb. A negyedik sorban megadom a pecsét méretét. 4 Levéltári Közlemények .