Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.
180 Réti László tak ugyan, de amelyek változatlanul a régi szöveget és ábrát tartalmazták. Ez alól a szabály alól kivételt kétféle pecsét esetében tettem. Ezek a párt- és szakszervezeti pecsétek. Pártszervezeti pecsétet — a párt jelentőségének elhanyagolása, a pártegyesülés ismeretes módja következtében — viszonylag keveset lehet találni a Tanácsköztársaság idejéből. Ezek között is kevés az új — szocialista, illetve szocialista-kommunista párt jelzésű — vagy az ilyenre átalakított. (72, 77 y 78, 80) Ezért közlök minden, a Tanácsköztársaság idején használt szociáldemokrata szövegű pecsétet is, abból kiindulva, hogy ha nem is alakították át, vagy nem is használtak új pecsétet, a régit mégis az új, egyesült párt nevében használták. Hasonló a helyzet a szakszervezeteknél. A szakszervezeti pecséteken általában nincs semmiféle jele annak, hogy azok a Tanácsköztársaság idején készültek, vagy akkor használták őket. Mégis, miután ismeretes, hogy az októberi forradalom után és különösen a proletárdiktatúra idején, milyen hatalmas mértékben megnövekedett, — az ellenforradalom győzelme után pedig mennyire visszaesett a magyar szakszervezeti mozgalom, azt hiszem helyénvaló minden, a Tanácsköztársaság idején használt szakszervezeti pecsétet tanácsköztársasági pecsétnek tekinteni és a gyűjteménybe bevenni. Figyelembe veendő itt az is, hogy a tanácshatalom idején a szakszervezetek szerepe és feladatköre lényegesen megváltozott, kibővült, és sok olyan feladatot végeztek, amely addig kívül esett tevékenységi körükön, például a gazdaságirányítás területén. (83, 84, 85, 86) Külön érdekességgel bírnak a Tanácsköztársaság idején gombamódra elszaporodott álszakszervezetek pecsétjei. Mivel a szakszervezeti tagság ebben az időben megbecsülést, védettséget jelentett, sőt anyagi előnyökkel is járt, az igazi munkásszakszervezetek pedig tagzárlattal, szigorú ellenőrzéssel védekeztek az új tagok beözönlése ellen, egyre-másra keletkeztek az új, álszakszervezetek. Ezeket a Szakszervezeti Tanács nem ismerte el, újra és újra leleplezte őket, létezésük, működésük mégis érdekes kortörténeti jelenség, ennélfogva pecsétjeik is figyelemre méltóak. Természetesen e pecsétek bemutatásánál mindig jelzem, hogy a Szaktanács által el nem ismert, álszakszervezetről van szó. (67) ///. A pecsétek használatúdnak szabályai a Tanácsköztársaság idején A pecsétek használatára vonatkozóan a Tanácsköztársaság idején sem hoztak általános rendelkezéseket. Általában átvették az addigi szabályokat és szokásokat, csupán arra helyeztek súlyt, hogy a pecsétek szövege, tartalma megváltozzon, az új rendet tükrözze. Mégis, közvetlenül vagy közvetve, sok rendelkezés foglalkozott e rövid néhány hónap alatt a pecsétek használatával. Az alábbiakban ezekről kívánok beszámolni. Talán érdekes átmeneti jelenségnek tekinthető, a polgári korszakból a proletárdiktatúra korszakába, az a rendelet, amelyet még a Berinkey-kormány pénzügyminisztere adott ki, február 21-én, de amely csupán a Pénzügyi Közlemények április 1-i számában jelent meg, tehát úgy tekinthető, hogy a Tanácskormány is magáévá tette. E rendelet közli, hogy a kormány 1916. november 3-án szerződést kötött a Dötsch-féle zsírfesték kizárólagos használatára. 10 „A kincstár érdekeinek megóvása céljából ezúttal is a legszigorúbban elrendelem, hogy az egyes E szerződés eredetijét eddig még nem sikerült megtaíálni.
