Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei 175 lehet adni. Iratokon már a 18. század második felében találhatunk festékes bélyegzést, de ez akkor még nem aláírás hitelesítését szolgálta, hanem egyszerűen azt jelezte, hogy a dokumentum az irattár birtokában van.

6 Az aláírás hitelesítését szolgáló festékes pecsét megjelenési ideje Magyarországon, eddigi ismereteink szerint, az abszolutizmus korára esik. Az Országos Levéltár őriz egy többszáz darabból álló pecsétnyomó gyűjteményt. Ez úgy jött létre, hogy a kiegyezés után az Igazságügyminisztérium átadta a levéltárnak a használaton kívül helyezett hatósági pecsétnyomókat. A gyűjtemény részben fém, részben gumi-pecsétnyomókból, valamint kísérő iratokból állott. A gumi-pecsétnyomók és az iratok az 1956-os ellenforradalom idején keletkezett tűzvészben elégtek. A megmaradt fémpecsétnyomók részben negatív, részben pozitív vésetűek. Feltehetően előbbiek a viasz-, utóbbiak a festékes pecsétek előállítására szolgáltak. Ez tehát — valamint a gumibélyegzők létezése, amelyek természetesen csak festékes pecsétekhez használhatók — kétségtelenné teszi, hogy ebben az időben már használták a festékes pecséteket. Még közelebbi időpontot határozhatunk meg, ha megnézzük a pozitív vésetű fémbélyegzők feliratát. Egyrészük német szövegű és kétfejű sasos címerrel díszített, másrészük magyar szövegű és koronás magyar címerrel van ellátva. Nyilvánvaló, hogy előbbieket 1856 és 1861 között, utóbbiakat 1861 é« a kiegyezés közötti időszakban használták. így tehát feltehető, hogy a festékes bélyegzőket aláírás hitelesítésére már az 1861-et megelőző időkben is használták.

7 Ugyancsak az Országos Levéltárban találhatók az 1861-es országgyűlési választásokkal kapcsolatos petíciós iratok. Ezek között, a községek felterjesztésein, igen sok pecsét található, amelyek közül kb. minden tizedik már nem viasz, hanem festékes pecsét.

8 Mivel az 1848—49-es szabadságharc idejéről, vagy az azt megelőző időszakról, ilyen pecsétek megjelenésére vonatkozólag nincs tudomásunk, csaknem teljes bizonyossággal megálllapítható, hogy az aláírást hitelesítő festékes pecsétek Magyarországon az 1850-es években jelentek meg először. A festékes pecsétek megjelenésének és elterjedésének pontos idejét azért is nehéz megállapítani, mert sehol sem lehetett eddig még olyan hivatalos rendelkezést találni, amely különbséget tett volna viasz vagy festékes pecsét között. Ellenkezőleg, a pecséthasználatra vonatkozó — egyébként is igen gyérszámú és rendszertelenül kiadott — rendelkezések sehol sem említik meg ezt a különbséget. Így pl. az 1876:XVI. te. a végrendeletek kellékeiről rendelkezve, szól a közjegyző hivatalos pecsétjéről és ez alatt akkor még feltehetően csakis

1 viasz pecsétet ért. De már az 1886:XXL te, a törvényhatóságokról szólva, megemlíti az alispán, a főszolgabíró, a polgármester pecsétjeit, amelyek ebben az időben már vagy kizárólag, vagy legalábbis túlnyomórészt, festékes pecsétek voltak. Erről azonban a törvény nem tesz említést. Ugyanúgy az 1896-ban kelt, 24 300/ M. E. sz. miniszterelnöki rendelet, amely a közigazgatási bíróság ügyrendjét tartalmazza, többek között arról rendelkezik, hogy az idéző végzéseket a biróság pecsétjével kell ellátni, de hogy ez a pecsét viasz vagy festékes legyen-e, az nem derül ki a rendeletből. i 6 Ilyen volt a Kamarai Levéltár CRA betűs díszes bélyegzője; mivel azonban ezeket a bélyegzőket utólag ütötték rá az iratokra, nem lehetett még eddig megállapítani első használatuk idejét, de ez feltehetően a 18. század 2. felére esik. 7 Országos Levéltár, O 140. Dr. Varga Endre szíves felvilágosítása alapján. 8 Országos Levéltár, K 2. 1861. évi országgyűlési iratok — III. 26. V