Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

176 Réti László A modern festékes pecsét tehát észrevétlenül, fokozatosan lépett a régi, főleg viaszpecsét helyébe és terjedt el azután annál sokszorosan szélesebb kör­ben, vált általánosan használatossá. //. A tanácsköztársasági pecsétek meghatározása és leírása Mivel a modern festékes pecséttel sem a magyar, sem a nemzetközi tudo­mányos kutatás eddig nem foglalkozott, szükségesnek tartom részletesebben ki­fejteni és pontosan meghatározni, mi is az, amivel az alábbiakban foglalkozni kívánok. Pecsétnyomónak nevezem azt az eszközt, amellyel a festéket az iratokra felviszik. Ez általában gumi- vagy fémlapból kiemelkedő szöveg és ábra. Ez egyúttal lényeges eltérést is jelent a középkori pecsétnyomótól, amelynek negatív metszése volt. Előfordul ugyan — igen ritkán — negatív metszésű pecsétnyomó által létrehozott, negatív ábrájú festékes pecsét is, ez azonban a kezdeti idők­ben főleg azáltal keletkezett, hogy a viasz pecsétnyomót használták festékes pecsétekhez, de akkor is oly kevés esetben, hogy ez itt elhanyagolható. 9 Pecsétnyomó és bélyegző között nincs különbség, illetve a különbséget az okozza, hogy a lenyomatot, amelyet általuk létrehozunk, pecsétnek vagy bélyeg­zésnek tekintjük-e. Pecsétnek nevezem — az alább felsorolt megszorításokkal — a pecsétnyomó segítségével az iratokra felvitt festékréteget, lenyomatot. A továbbiakban mindenekelőtt tisztázni kell, hogy nem minden bélyegző­lenyomat pecsét. Míg a középkorban a viasz- vagy más pecsétet kizárólag az okmányok hitelesítésére vagy tulajdon lezárására használtak, addig ma a bé­lyegző-lenyomatok használatának számtalan területe létezik. Szó volt már a postai bélyegzőkről. Ezenkívül használatosak olyan bélyegző-lenyomatok, ame­lyek figyelmeztetést, munkautasítást, tulajdon megjelölését, vagy a legkülönbö­zőbb felszólításokat tartalmaznak. Vannak érkezési, nyilvántartási és cégjelzést tartalmazó bélyegzők. Mindezeket nem tekintem pecsétnek. Pecsétnek kizárólag azt a festékes lenyomatot tekintem, amely átveszi a régi „három dimenziós" pe­csét alapvető feladatát, tehát amely az okmány, az aláírás hitelesítésére szolgál. Ez a modernkori, festékes pecsét, amelyet a továbbiakban egyszerűen csak pe­csétnek fogok nevezni. Minden más, formájában a pecséttel azonos, de funk­ciójában attól eltérő lenyomatot bélyegzésnek nevezek. A modernkori pecsét azonban nem mindig különíthető el teljes határozott­sággal a különböző bélyegzésektől. Egyszerű a dolog a postai bélyegzéseknél, valamint a fentebb említett, különböző utasításokat, felhívásokat tartalmazó, vagy érkezési, tulajdont jelző bélyegzőknél. Ezek már formájuknál, tartalmuk­nál fogva elütnek a pecséttől, könnyen elhatárolhatók tőle. Más azonban a hely­zet a cégjelzést szolgáló bélyegzésnél. Ez formájában, tartalmában, általában 9 Mivel a gumi- vagy a fémpecsétnyomó által létrehozott festékes pecsétek megkülön­böztetésére nem találtam biztos módszert, ezért ezeket nem választom el egymástól. — Itt emlí­tem meg, hogy a Tanácsköztársaság idején használt pecsétnyomók általában nem maradtak meg, nem találhatók. A Legújabbkori Történeti Múzeum azonban őriz egy 20 darabból álló tanácsköztársasági pecsétnyomó gyűjteményt. Ezekről másolatokat készítettem és azokat be­soroltam gyűjteményembe. Lásd a melléklet és a függelék 1. és 57. száma alatt. (A továbbiak­ban csupán a számokat közlöm zárójelben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom