Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

174 Réti László Kumorovitz Bernát, a magyar pecséttan kiemelkedő művelője szintén a pecsét szó kettős jelentőségéről beszél: 1. a negatív ábrázolás, vagyis pecsétnyomó; 2. a pozitív lenyomat, amelyet viaszon vagy fémen állítanak elő és amelyet a gyakorlatban egyedül neveznek pecsétnek.

2 Vagyis ugyanarra az eredményre jut, mint Seyler és Ewald: pecsét = lenyomat; pecsétnyomó = az a vésett formákkal ellátott eszköz, amellyel a pecsétet előállítják. Mindhárman és a pecséttannal foglalkozó valamennyi régebbi munka pecsét alatt kizárólag lágyított «anyagba — viaszba, fémbe, agyagba — nyomott lenyomatot értenek. Kumorovitz külön foglalkozik azzal a kérdéssel is hogy az újkorban a pecsétek használata, jelentősége nagyon lecsökken, ha nem is szorul ki teljesen.

3 Valóban a fent leírt pecsétek használata mia már egészen szűk területre korlátozódik. Ezzel szemben az új korban helyettük új eszköz keletkezett, ami nagymértékben elfoglalta a régi pecsétek helyét és az írásbeliség óriási méretű kiterjedése folytán maga is hatalmas méretű elterjedésre tett szert — és ez a festékes pecsét. A szfragisztika tudósai ezt már nem vonják be kutatásuk körébe, mivel figyelmük csupán a középkorra terjed ki, a modernkori történettudomány és segédtudományainak kutatói pedig még nem jutottak hozzá, hogy ennek feltűnésével, elterjedésével, jelentőségével behatóan foglalkozzanak.

4 Pedig manapság alig van fontosabb irat, alig van lényeges történeti dokumentum, amelyet — hitelességét bizonyítandó — a kiállító személy vagy személyek aláírásán kívül, illetve amellett, annak megerősítésére, pecséttel ne látnának el. Ez a pecsét azonban lényegesen eltér a szfragisztika tudományában leírt pecséttől. Az eltérés elsősorban abban áll, hogy a modern pecsét, mondhatnánk nem három, hanem két dimenziós, nem az iratra előzőleg lágy állapotban felvitt anyagba nyomják, hanem festékkel viszik rá az iratra. Ez a különbség azután igen nagymértékben „demokratizálja" a pecsétet, lehetővé teszi egyszerűbb kezelését, tömeges használatát, széles körű elterjedését. Egyáltalán nincs még felkutatva és kivizsgálva, hogyan és hol jelent meg először ez a modern pecsét, hogyan lepett fokozatosan a régi helyébe. Eddigi tájékozódásom szerint feltehetően a postánál használt bélyegzés módszerének átvétele útján keletkezett. A postai bélyegző és bélyegzés messze megelőzte a. levélbélyeg megjelenését és Angliában, Londonban, már 1683-ban használtak ilyet levelek bérmentesítésére, felülbélyegzésére. Magyarországon 1752-ben, Debrecenben használtak először postai feladási bélyegzőt. A magyar bélyegtudomány egyértelműen bélyegzőnek nevezi az eszközt és bélyegzésnek a festékes lenyomatot.

5 Ez helyes elkülönítést jelent a régi pecsétektől, hiszen a postai bélyegzőnek nyilvánvalóan egészen más a funkciója, mint a középkori pecséteknek. Bennünket azonban az a kérdés foglalkoztat, hol és hogyan tűntek fel a jelenkori, aláírást hitelesítő, festék es" pecsétek. Erre ma még pontos választ nem \ 2 Kumorovitz Bernát: A pecséttan eredményeinek értékesítése a történetkutatásban. Gödöllői Szt. Norbert gimnázium Évkönyve 1939—40. Gödöllő 1940. 181. 1. 3 Uo. 185. 1. 4 A Voproszü Archivovegyenyija c. szovjet folyóirat 1962. évi 2. számában A. A. VveZyenszkij professzor: „A történeti segédtudományok és a levéltárosok munkája" c. tanulmányában így ír: „A szovjet korszak pecsétéi még nem képezték a tanulmányozás tárgyát". A cikkből egyébként kiderül, hogy ez teljes mértékben vonatkozik a kapitalista korszakra is. — Más országok tudományos közleményeiben • sem találtam még sehol nyomát a modernkori pecsétekkel való foglalkozásnak. 5 A magyar bélyegek monográfiája. I. kötet Budapest 1964. 138. és 410. I.