Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
10 Mályusz Elemér a tagja gyanánt tarthatjuk számon, amelynek székhelye Uxelles-, majd Brancion vár volt, a Cluny szomszédságában, tőle északra elterülő hatalmas uradalom központjai. A vidék egyik legelőkelőbb és leggazdagabb családjával ismerkedhetünk meg, amelynek sorsa a X. sz. közepétől pontosan végig kísérhető, korábbi időkben pedig az Evrard-nemzetség fonalán követhető nyomon. A család három évszázados sorsának felderítése, társadalomtörténeti jelentőségének tisztázása lehetővé teszi, hogy oly részletesen megismerjük a milieut, amelyből a pécsi püspök származik, amilyenre a XIII. században külföldi királynék kíséretében bevándorolt főpapok egyikének esetében sincs módunk. Egyébként éppen a francia történészek fáradhatatlan munkájának köszönhetjük oly gazdag, XIV. századi magyar vonatkozású forrásanyagnak a közzé tételét, amelynek összegyűjtésére és megjelentetésére mi nem is gondolhatnánk. A római és avignoni pápák XIII— XIV. sz.-i okleveleinek kiadására célzunk. A római francia intézet 1883-ban indította meg sorozatát, amelyből az avignoni korig terjedőleg mostanáig 110 kötet jelent meg. 15 A lenyűgöző terjedelmű vállalkozás nálunk jóformán ismeretlen maradt. Fraknói ugyan tudott róla, 16 a magyar szakkörök érdeklődésének felébresztésére azonban nem gondolt. Tudomásunk szerint nem jelent meg róla v,agy akár csak egyetlen kötetéről magyar nyelvű ismertetés. Főleg azzal magyarázhatnék ezt a jelenséget, hogy a sorozat sokáig nagyon nehezen volt áttekinthető. Az egyes pápák szerint alsorozatonkint egyidejűleg láttak ugyanis napvilágot a kötetek, még pedig a levéltári anyag provenienciájának rendjében, s mert az indexek utólag készültek el, amint egy-egy alcsoport teljessé lett, mindaddig, amíg meg nem jelentek, a teljes anyag átfutása árán, fáradságos módon lehetett volna csak a kötetek tartalmáról, sőt jellegéről képet nyerni. Bár nem vehetjük rossz néven senkitől, hogy a magyar vonatkozású oklevelek megkeresésére sajnált időt áldozni, maga a vállalkozás mint oklevélkiadvány figyelmet érdemelt volna. Nem felel meg ugyan napjaink követelményeinek, példaképül a múlt században is kár lett volna választani, egyrészt azonban hibái is tanulságosak, másrészt tiszteletet érdemel az a következetesség, amely arra indította a francia történettudományt, hogy a munkát, ha már megkezdette, ne hagyja abba, hanem valósággal tűzön-vízen keresztül tető alá hozza. Napjaink számára pedig példamutató, sőt felemelő látvány, hogy a történészgenerációk mint vették át egymástól örökségül a munkát, s vele elődeik tapasztalatait. A közelmúlt nagy francia medievistái sorra megörökítették nevüket a kiadványsorozatban, amikor nem is mint fiatal kezdők sajtó alá rendeztek egy-egy kötetet, sőt az indexkészítés fáradságos munkáját is vállalták. R. Fawtier, F. Olivier-Marrin, G. Mollat, L. Duchesne, L. Carolus-Barré, hogy csak a legismertebbeket említsük, tettek tanúságot, mennyire elősegíti a forrásanyag összegyűjtése az alkotó történetírói tevékenységet. Keresés-kutatás nélkül is valósággal ontja a magyar vonatkozású adatokat a Bibliotheque harmadik, az avignoni-korszaknak szentelt sorozata. A kiadók itt, úgy látszik, nem tudtak ellenállni a csábításnak s elhatározták, hogy nem érve be a francia vonatkozású szövegek közlésével, külön kötetekben a többi országot érintő okleveleket is közzé teszik. Mivel pedig ezekben nem javadalomadományozásról van szó, hanem dipomáciai lépésekről, fontos értesüléseket nyerünk a magyar Anjouk történetéről, főleg Károly Róbert és I. Lajos királyok akcióiról. Bármennyire nem tűznők is ki célul a magyar történelemtudomány elé, hogy a XIV. századi külpolitikai viszonyok tisztázására az anyag feltárása érdekében lépéseket tegyen, a már kinyomatott, készen elibénk hozott okleveleknek a teljes figyelmen kívül hagyásába semmiképpen sem nyugodhatunk bele. Annyit legalább is meg kellene tennünk, hogy a nemzetközi szakirodalom rendszeres figyelemmel kísérése során tudomást szerzünk a néhány kötetről, s azokat egy-egy példányban hiánytalanul megvásárolja valamelyik könyvtárunk, hogy szükség esetén az érdeklődők rendelkezésére bocsáthassa. 17 Ha ezeket a legalapvetőbb feltételeket megteremtettük, a kötetek forgatása, bizonyosak vagyunk, kedvet fog ébreszteni a kutatókban, hogy tüzetesebben is értékesítsék az adatokat. Példa gyanánt hivatkozunk arra, hogy 15 Bibliotheque des Écoles franfaises d'Athénes et de Romé, 2 érne série in 4° 16 Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. Budapest 1901., I. k. 342. 1. 17 Lettres des papes d'Avignon. Benőit XII (1334—1342) Lettres closes et patentes interessant les pays autres que la France, edd. J.-M. Vidal et G. Mollat. 1935, 1950. Voll. 1—2. — Clement VI (1342—1352) Lettres closes, patentes et curiales interessant les pays autres que la France, edd. E. Déprez et G. Mollat. 1960—1961. — Lettres secretes et curiales du papé Grégoire XI (1370—1378) interessant les pays autres que la France, ed. G. Mollat. 1962.
