Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - IRODALOM - Bakács István: Történeti statisztikai évkönyv 1963–1964. (Történeti statisztikai kötetetk) Budapest, 1965. / 154–156. o.
154 Irodalom gondolva a másolónak nagyobb figyelmet kellett volna az azonosításra fordítani. A mintaszerűen összeállított hely- és névmutató igen nagy mértékben megkönnyíti a tájékozódást. Végezetül a szerkesztés munkájával kapcsolatban — a jövendőben várható kötetek szerkesztői számára is — szeretnők szóvá tenni azt a szerénységnek is nevezhető tapintatot, amely a kollektív munka résztvevői részére a tartalomjegyzék után, a tényleges szerkesztőbízottságnak pedig a 156. lapon juttatott helyet. Ezt a nyomdatechnikailag is könnyen megoldható felsorolást már bibliográfiai szempontból is helyesebb lett volna az előzéklap belső, vagy a címlap második oldalára tenni. A Levéltárak Országos Központjának e kiadványa úttörő jellegű a szinte napjainkig elérő történelem forrásainak feltárásában. Mivel ezt a kötetet előreláthatóan rövid időn belül újabb és hasonló jellegű kiadvány is követi majd, ajánlani szeretnénk, hogy a kiadványbizottság tegye gondos mérlegelés tárgyává azt is, nem lenne-e célszerűbb a legtöbb esetben szűkszavú, és a való élet mozgását bürokratikus formák között megrögzítő ügyiratok mellett az érdemi ügyintézés döntő résztvevőinek emlékezéseit, <— akár saját maguk vetik papírra azokat, akár hangszalag-felvétel után —, közölni. Úgy tudom, ez a gondolat már ennek a kiadványnak szerkesztésé során is felmerült, sem elvi, sem gyakorlati akadálya nem is lett volna, csupán a helyhiány nem tette lehetővé néhány ilyen emlékezés közlését. Így is, a közölt okmányok és a tanulmány is világosan érzékelteti a demokratikus átalakulásunk egyik legdöntőbb tényének és következményének sokrétűségét és kérdés-gazdagságát. Balogh István TÖRTÉNETI STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 1963—1964. Budapest 1965. 311 1. (Történeti Statisztikai Kötetek) A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára és a Levéltári Osztály közös kiadványaként megjelenő Évkönyvek harmadik kötete — amely immár másodízben két évfolyam összevonása — kilenc tanulmányt foglal magában. Kettő a történeti statisztika eddig ismeretlen forrásanyagát tárja fel, három a magyar városok népesedésével foglalkozik, kettő a mezőgazdasági termelés alakulásának statisztikájával, kettő pedig a magyar földbirtokreformok eredményeivel ismertet meg bennünket. Az első két tanulmány olyan kérdést tárgyal, amelynek megoldhatóságára akár csak pár évvel ezelőtt nem is gondoltunk: nevezetesen hazánk 1526 előtti demográfiájának feldolgozásával. Acsády György (A középkori magyar halandóságra vonatkozó paleodemográfiai kutatások) a sírleletek alapján rajzolja meg a korai századok gyermekhalandóságának alakulását. Az antropológusok ugyanis két és féléves csoportközökben a leletekből a halottak életkorát 85 lo /o-os pontossággal meg tudják határozni. Ennek alapján A. megállapítja, hogy a csecsemőhalandóság legalább 20°/o-os volt s tízezer élve született közül a negyvenedik életévét 3740, az ötvenediket 2585, a hatvanadikat 1215, a hetvenediket pedig csak 345 érte el, s a férfiak és a nők halandósága között az eltérés csupán 3,4'%. Természetesen a.' különböző helyeken feltárt temetők leletei egymástól meglehetősen eltérő számadatok megállapítására vezetnek, s így valamennyi sírlelet együttes vizsgálatából lehet csupán következtetéseket levonni. Nyilvánvaló, hogy a további feltárások A. tanulmányában rögzített eredményeket esetleg módosítani fogják: ám kétségtelen, hogy e tanulmánnyal' a sírleletek a történetstatisztika forrásai között polgárjogot nyertek. Fiigedi Erik (A 15. századi magyar arisztokrácia demográfiai viszonyai) hatalmas munkával, Mohács előtti okleveleink ezreinek áttanulmányozásával a XV. században élt 92 főrangú család vagyonjogi intézkedéseiről szóló adatokból következtet az egyes családok tagjainak születési, halálozási . és házasságkötésük időpontjára, a gyermekek számára, az újraházasodásra, a házasságok időtartamára stb. Nem kevesebb, mint 329 családrekonstrukciós lap segítségével F. arra az eredményre jut, hogy a XV. század második felében családonként a gyermekek száma 2,6, a családok egyötödében egy gyermek van, egyötöde pedig gyermektelen. A gyermekek 63,7°/o-a fiú s pl. az 1449—1450-ben született fiúgyermekek közül 38,2°/o halt meg hatéves kora előtt, 5,6% 7—14 éves korában, s a huszadik életévét csupán 52,8' B /o érte el. A városok demográfiai viszonyaival foglalkozó tanulmányok közül első helyen Dányi Dezső tanulmányát (Városi háztartások és családok a 18. század végén. Győr 1787) kell megemlítenünk, amely felhasználja azt a szerencsés helyzetet, hogy Győr 1787. évi összeírásának majdnem valamennyi adatfelvételi lapja fennmaradt. Győrben egyébként 1787-ben, t
