Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - IRODALOM - Bakács István: Történeti statisztikai évkönyv 1963–1964. (Történeti statisztikai kötetetk) Budapest, 1965. / 154–156. o.

Irodalom 155 1613 házban 12 822 lakost írtak össze, akik 2982 háztartásban éltek. D. feldolgozásából érdekesen tűnik ki, hogy míg Győr-Belvárosban egy-egy házban kisebb volt a háztartások átlagszáma, mint a külvárosokban, az egy háztartásban élők száma annál nagyobb, minél kevesebb háztartás volt egy-egy házban. Ez érthető is, hiszen a gazdag — a belvárosban saját házukban lakó — polgárok egész családjukkal, cselédségükkel együtt egyetlen háztartásban éltek. Minthogy ilyen nagyszámú népesség eloszlásának valamennyi lehetséges statisztikai feldolgozását igen körülményes elvégezni, D. Győr különböző kerületeiből 679 háztartást, amelyben 2880 személy élt, mintaként kiválasztott, s ezek adataiból állapította meg a város demográfiai viszonyait jórészt matematikai statisztikai módszerekkel. Dávid Zoltán a magyar városok XVIII. századi népességszámát kísérli megállapítani (A városi népesség nagysága Magyarországon 1785-ben és 1828-ban) azt a téves felfogást cáfolva meg, amely szerint városainkban ekkor az ország népességének csupán 5—6°/o-a élt. D. tanulmányában utal rá, hogy ez a százalékszám csak a szabad királyi városok lakosait foglalja magában, s figyelmen kívül hagyja a mezővárosok népességét. Nyilvánvaló, hogy valamennyi mezővárosunkat nem sorolhatjuk a „városok" közé, s D. megkísérli a mezővárosoknak e szempontból való minősítését, — ám ehhez nem tudott döntő elvi alapot találni. Nem kétséges, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, mintsem egy történetstatisztikai tanulmány keretében megoldható lenne, de helyesen veti el-pl. a francia álláspontot, amely a kétezer lakosnál kisebb városokat nem minősíti városnak: minthogy a kisnépességű felvidéki városainkat semmiképpen sem hagyhatjuk ki a „városok" közül. Herczegh Etelka (Pest város népessége a XIX. század első felében) összeveti az 1802. II. te. alapján Pest város által végrehajtott összeírások és a város' által végrehajtott lélek összeírások eredményeit: ez utóbbiakban a nemesek is bennfoglaltattak. Ennek alapján megállapítja, hogy pl. 1815-ben Pesten 35 082 nem nemes és 9008 nemes, 1843-ban pedig 68 239 nem nemes és 14 527 nemes élt. H. egyébként az évenkénti összeírások eredményeit táblázatokban is összefoglalta, amelyekből kitűnik az összeírtaknak a város egyes részei közötti és a foglalkozási ágak szerinti megoszlása. Perjés Géza (Terméseredmény-vizsgálatok) igen tanulságos és mélyreható módszertani tanulmánya részletesen kifejtve a mezőgazdasági termelés statisztikai feldolgozhatásának menetét, egyrészt kimutatja, hogy a terméshozamok ingadozása, az előfordult legmagasabb és legalacsonyabb terméshozamok különbsége, a „rangé" hogyan alakult hazánkban az egyes mezőgazdasági termelvényeknél, másrészt, hogy ez milyen volt Hollandiában, Franciaországban és Algériában, s az eredményeket az 1810—20-as évektől 1955-ig tizenegy éves periódusokban összehasonlító statisztikai ábrákon mutatja be. Zimányi Vera a Vas megyei Batthyány uradalmak XVII—

XIX. századi terméseredményeiről állított össze gondos munkával táblázatokat: a családi levéltárnak ismételten meghiányosult iratanyaga még ma is páratlan lehetőséget nyújt egyazon terület terméshozamának több mint 200 éven át történő vizsgálatához. Lengyel Alfréd (Adatok a Győr—Mosón megyei földreform történetéhez) Mosón és Győr megyében 1945. július l-ig lefolytatott földosztás eredményeit dolgozta fel. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az időpontban még a megye több községében folyamatban volt a földosztás. Az 1945. évi földosztásról egyébként a múlt esztendőben megjelent dokumentumgyűjtemény (Földreform 1945) is ad statisztikai kimutatásokat. Ezek alapján az a véleményünk, hogy egyrészt a földreform teljes egészét kellene L. tanulmányához hasonló részletességgel feldolgozni, másrészt e statisztikai kimutatások alapján az ország különböző részein végrehajtott földosztás adatait lehetne összevetni az eltérések/ s azok okának kimutatásával. A földosztás eredményeire vonatkozólag egyébként máris figyelmet érdemel Jámbor Lajosné tanulmánya (Magyarország földterülete művelési ágak és gazdaságnagyság-csoportok szerint 1863—1949-ig), amelyből egyrészt kiderül, hogy 1853—1949 között a szántóföldek területe másfélszeresére nőtt a rétek és legelők rovására, s az ország 12,5°/o-os erdősültségi aránya messze elmarad a 20—22%-os helyes erdősültségtől, másrészt pedig, hogy 1—10 holddal rendelkezett 1895-ben a földbirtokosok 72,5

fl

/o-a, a felszabadulás előtt — a Horthy korszak földreformja után — 80'%-a, 1949-ben pedig Só^/o-a, ám az ezek kezében levő földterület 1895-ben a földterületnek mindössze 14,8%-a, 1945-ben is csak 19,3'%-a volt, s a földosztás után éri el a 75,1%-ot. H'a azonban a kötet tanulmányainak összeállítását nézzük, nem hallgathatjuk el néhány további észrevételünket sem. Az Évkönyvek első kötetének ismertetése során (1962. évf. 191. 1.) már kifejtettük, hogy véleményünk szerint az Évkönyveknek szerkezeti felépí-