Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 95 hivatalos támogatással, Hormayr cenzori helyeslésével s Ferenc császár jóváhagyásával. A. megjelenést az 1810. évi új cenzúraszabályzat teszi lehetővé: ez a nyomási engedély megadását a központi cenzúrahivatal kizárólagos jogának deklarálva megszüntette annak lehetőségét, hogy a magyar udvari kancellária Magyarországot bíráló művek megjelenése ellen felléphessen.

82 A munka bevezetésében Piringer mélyreható kutatásaira, másfélszázados magyar nemességére, a magyar nyelv iránti szeretetére hivatkozik; hangoztatja, hogy megállapításai bizonyára feltűnést fognak kelteni, de ő ezeket nemcsak igaznak, hanem a közjóval is megegyezőnek érzi. Gyakran hallani azt a megállapítást, írja, nyilván a konzervatív olvasók megnyerésére, hogy a magyar alkotmány a kor géniuszának már nem felel meg. Művévei talán bebizonyíthatja, hogy az állam csak akkor juthat virágzásra, ha az alkotmány minden részét törvényes alapjára visszahelyezik. A tárgyalásban Piringer hosszan bizonyítja, hogy a magyar társadalom berendezkedése I. István óta a feudális rendszer alapján történt; tehát a magyar nemesi birtok hűbérbirtok, s a magyar nemesség katonai kötelezettségei ebből a helyzetéből származnak. Az alkotmány értelmében a nemesség valamennyi tagja kivétel nélkül személyes felkelésre és a nemesi birtok után portális katonaság kiállítására köteles; az 1715-ben megszavazott hadiadó ezt a kötelességet nem szüntette meg, mivel ezt a rendek az állandó hadsereg fenntartása érdekében korábbi terheik felett vállalták, Piringer szerint egyébként a portális katonaság a bandériumokkal azonos. E gondolatmenet kapcsán Piringer módot talál arra, hogy cáfolja a „ne onus inhaereat fundo" gondolatát, az ország alaptörvényeivel, az értelemmel és az isteni joggal ellenkezőnek jelentve ki ezt az elvet; vagy arra, hogy felhívja a figyelmet a halálbüntetés törvényes lehetőségére azokkal szemben, akik kivonják magukat a honvédelem (elsősorban az országos felkelés) kötelessége alól. A történeti adatokra felépülő, de önkényes gondolatmenet, időszerű tanulságainak levonását Piringer műve tervezett második kötetére halasztotta. Az Ungarns Banderien megjelenése nagy felháborodást keltett a magyar nemesség körében; már 1811-ben Anti-Piringer című röpiratot nyújtottak be a cenzúrához.

92 Piringer műve lehetett a közvetlen ok, amely Kovachichot terjedelmesebb hadügyi mű írására ösztönözte. 1811 telén és tavaszán készítette el Defensio patriae című háromrészes művét."

4 A munka első része 758 adatot sorol fel: elsősorban a törvényekből, de részben oklevelekből is merített adatokat a magyarországi hadviselésre és a subsidiumra vonatkozólag. A második rész De officiis exercituationis címen történelmi tanulmány a kérdésről; a harmadik pedig német nyelven Piringer ellen írott vitairat. A második rész bevezetésében Kovachich ismét az ősi magyar államrendszer föderatív voltát hangoztatja, de most már 1810-ben írott tanulmányával ellentétben tévesnek bélyegzi azt az állítást, hogy ezt a rendszert Magyarországon a feudalizmus váltotta fel: ennek az ország egész alkotmánya, minden fennmaradt dokumentum ellene mond. Azokat pedig, akik azt állítják, hogy a magyarság régi alkotmánya nem felel meg az idők szellemének s változtatásra szorul, Kovachich figyelmezteti: a magyar alkotmány 1000 éven át a leghevesebb viharok között is fennállott, azok a népek viszont, amelyek új alkotmányokat fabrikáltak maguknak, állandó válságokba 'jutottak. Ugyanez a helyzet a magyar hadrendszer tekintetében, melyet sokan szintén elavultnak tartanak. Ezek azonban nem tesznek különbséget a hadviselés módja, s a szükséges erők megteremtésének módozatai között. A hadakozás módszerei csakugyan megváltoztak; ez azonban nem érinti szükségképpen a hadviselő erők előállításának módját. Ha pedig e területen valamit változtatni kívánunk: előbb a történeti folyamatot kell megismernünk. Kovachich ezek után megkísérli a történeti folyamat felvázolását, elsősorban a törvények alapján tárgyalva egyrészt az uralkodó honvédelmi feladatait, másrészt az ország 92 Wertheimer Ede: A magyarországi cenzúra történelméhez. Századok. 1898. 294—316. 1. — Piringer művének magyarra fordítását József nádor nem engedélyezte („ob occurrentes quoad eundem librum reflexion es"). OL. Nádori levéltár. Politica. 3084/1810. 93 Wertheimer i. m. 303. 1. — 1812-ben Piringert udvari kamarai tanácsossággal jutalmazzák meg. 94 Működése történetét e vonatkozásban Kovachich Defensio patriae deductione status exercituationis in Hungária c. kézirata bevezetésében foglalta össze: OSzK. Kt. Fol. Lat. 3209. A kötet az 1811-ben írott művet tartalmazza, 1821-ben kelt bevezető szöveggel. Egy felterjesztésben Kovachich két olyan iratot említ,' melyeket még az expedíció előtt írt volna; hagyatékában azonban csak a már ismertetett egyiket találtam. /