Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

9í> V. Windisch Éva hadseregének kérdését, ezen belül a bandériumokat, a személyes nemesi felkelést, a portális katonaságot s a subsidiumokat. összefoglalásul hangsúlyozza a király kötelezettségét saját hadsereg tartására, s a nemesség személyes katonáskodás! kötelezettségének fennállását; azt a körülményt, hogy a király csak az eddigi törvények alapján követelheti az országtól a haza védelmét, a bandériumtartás kötelezettségét pedig világi személyeket illetően soha nem foglalták törvénybe; s vázolja azokat a nehézségeket, melyek az egyházi bandériumok kiállítása körül mutatkoznának. Végül tekintetbe kell venni azt is, hogy bár a birtokok jövedelmei megnőttek, megnőttek a kiadások is; megnőttek a portális katonaság tartásának költségei is. Ilyen körülmények között is mód van azonban arra (s éppen a föderatív szisztéma fennmaradása folytán), hogy a nemes szükség esetén kiváltságai jövőbeli sérelme nélkül a törvény mértéke felett is teljesítsen honvédelmi szolgálatokat. E fejtegetéseket, melyekben a történeti adatok épp úgy politikai szempontoknak vannak alárendelve, mint Piringernél, de amelyek történetileg megalapozottabbak, a mű harmadik része, a Piringer elleni vitairat követi. Az Ungarns Banderien egyes részleteihez kapcsolódva fejti ki Kovachich nemcsak a magyar hadviselésre vonatkozó elképzeléseit, hanem a magyar alkotmány ősi, V. századi eredetéről, „föderatív" voltáról szólókat is. Cáfolja Piringer állításait, mintha Szent István korlátlan hatalommal uralkodott volna, vagy mintha külföldi mintára átalakította volna az ország ősi alkotmányát. Nem bizonyítható az sem, írja Kovachich eredeti álláspontjától eltérően, hogy az első király bevezette volna a hűbéri rendet, s az ebből fakadó katonai kötelezettségeket. E kötelezettség Magyarországon a polgári egyesülésből fakad, formái a veszély esetén kötelező insurrectio, a portális katonaság kiállítása s a subsidium. Azt a gondolatot azonban, hogy a kötelezettség mértéke a földbirtok nagysága, Kovachich élesen visszautasítja. Hangsúlyozza a király hadseregfenntartó kötelességét, azt bizonyítja, hogy a bandériumok korlátozott időn át állottak csak fenn, s ekkor sem jelentették a hadviselés kizárólagos formáját. Súlyt fektet Kovachich arra is, hogy Piringer állításaiból olyan következtetéseket vonjon le, melyek az uralkodó jogait csökkenthetik, ezzel is bizonyítandó, hogy Piringer nemcsak hazájának, de királyának is rossz szolgálatot tett műve megírásával

95 Az érdekes, sokszor elég merész hangú írás kis mértékben támaszkodik csak addig ismeretlen forrásokra, bár Kovachich egy beadványban utóbb azt hangoztatta, hogy Piringer művét az újonnan felfedezett dekrétumok nélkül nem lehetett volna megcáfolni. A munka nyomtatásban nem jelent meg, de az önálló, Erinnerungen über M. v, Piringer I. Theil seiner Ungarns Banderien címet viselő harmadik rész — mint Kovachich levelezése és a fennmaradt példányok bizonyítják — kéziratos másolatokban terjedt, nagy tetszést váltva ki nemesi olvasóközönsége körében — nem annyira részben vitatható történeti fejtegetései, mint aktuális politikai tendenciája következtében.

96 A Defensio patriae megírása után is látott azonban Kovachich megoldandó tudományos problémákat a magyarországi hadviselést illetően. Néhány évi szünet után 1814 telén Kolozsvárott négy kis tanulmányt ír —- ezek napvilágot is látnak — melyek törvények és oklevelek alapján fejtegetnek hadtörténeti, s ehhez kapcsolódva társadalomtörténeti kérdéseket.

97 A Tentamen-ben azt bizonyítja Kovachich, hogy a vár jobbágyok a király, a nemesek az ország hadseregébe tartoznak. A Notio Comitatuum, Kollár Amoenitates-eivel vitatkozva ismét kifejti a kétféle magyarországi hadsereggel (királyi és országos) kapcsolatos 85 A Defensio patriae egykorú másolata: OSzK. Kt. Fol. Lat. 3207. Az említett, 1821. évi sk. másolat némileg átdolgozott változat, s a 3. részt nem tartalmazza. A Piringer elleni irat: OSzK Kt. Fol. Lat. 3207. ff. 149—210^ 96 Pl. Dómján József zalai táblabíró levelei a kézirat másoltatásáról: K. M. Gy. levelezése. 25. ff. 24—25, 35—36. 1813. febr. 2. és márc. 10. kelt levelek. Gaál József ugyanerről: OSzK. Kt. Fol. Lat. 1651. ff. 122—123. 1813. márc. 12. — Dómján megjegyzi: úgy látja, a haza hálátlan lesz Kovachich iránt, s így fiának kell majd emléket állíttatnia számára (remélhetőleg nem előbb, mint 1844-ben), e felirattal: Filius — Non Patria, non Rex — Martino Kovachich — Hoc monumentum posuit. 97 A tanulmányok: Tentamen, quo Jobagiones Castri ceteris Regni Nobilibus per Ludovicum I. Hungáriáé Regem non esse exaequatos, contra communem opínionem demonstratum ibat... Claudiopoli 1814.; Notio comitatuum sub Sacra Corona Hungáriáé olim et hodie nominatorum probabilibus argumentis distincta. Viennae 1814.; Disquisitio an, et quid discriminjs interfuerit inter Nobiles Regni, Servientes Regis et Milites olim apud Hungaros... Claudiopoli 1814.; Specimen cognitionis Decreti Comitialis Ludovici I. Magni Regis Hungáriáé... Claudiopoli 1814.