Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

72 V. Windisch Éva cím adományozását kéri, azzal a tartalommal, hogy minden nyilvános könyvtár és minden levéltár anyagát használhassa, s általuk forrásikutató történésszé képezhesse magát. Az oklevelekhez nem férhet hozzá mint magánszemély, írja, holott az ezeket ismerő történészek hiánya nehézségeket okozhat, ha az állam érdekeinek, pl. a korona jogainak megvédése válik szükségessé. Kötelezi magát, hogy a használt anyagot a megfelelő hatóság elé fogja terjeszteni, ha pedig valamit publikálna a gyűjtött anyagiból, ezt a rendes cenzúrán kívül az országos főhatóságoknak is be fogja mutatni.

27 Amikor azután kérelmét „legfelsőbb döntés folytán" indokolás nélkül elutasítják, 'már csak az iránt terjeszt be újabb kérelmet, hogy az ország könyvtárait, levéltárait szabadom használhassa; számára nem a történetírói cím a fontos, írja, hanem az, hogy a történelem igazi forrásaival megismerkedhessek.

28 Kérelmének elintézéséfői konkrét formában nincsen tudomásunk, de az bizonyos, 'hogy «nem teljesítették. így a következő években más módon kísérelt meg a forrásanyaghoz hozzájutni — erre még visszatérünk — s csak 1794 szeptemberében nyújt be újra kérvényt, most már jogi-történeti munkásságára hivatkozva, a királyi történetírói cím elnyeréséért.

29 E kérvény sorsa hasonló volt az előzőkéhez. Ismét néhány évi szünet után 1801-^ben jelentkezik újra; kérését most már nagy gonddal igyekszik elfogadhatóvá tenni s a megszilárdult reakció légköréhez idomítani. Először a nádorhoz, majd az uralkodóhoz fordul. A nádorhoz intézett kérvényben hangsúlyozza eddigi áll am jogi munkásságának értékét az uralkodó szempontjából, s falajánlja további szolgálatiak, vagy a kamarai levéltár helyettes igazgatói állását (s ezen belül egyedüli feladatiként a felségjogok bizonyítékai utáni kutatást), vagy — imivei a közokiratok az ország levéltáraiban elszórtan találhatóak — ismét királyi történetírói kinevezését s a gyűjtemények szabad használatát kérve.

30 Az uralkodóhoz intézett kérvény ugyanezt az alternatívát veti fel, hangsúlyozva a kért megbízatás fontosságát az állam szempontjából. Sohasem volt a szükség sürgetőbb, a vágy és remény erősebb változások ós javítások után, írja, mint most, Európa politikai .rendjének e oagy megrázkódtatása óta. E felé a cél felé azonban a legnagyobb elővigyázatossággal kell haladni. Most kell megmutatni a tömegeknek, hogy nem az uralkodó vagy a miniszterek tetszése, hanem törvények, szokások, szükségletek alapján kormányozzák őket — a néphangulat által felidézhető veszélyekkel szemben egyedül ez a módszer nyújt védelmet. Az alapos, célszerű törtóneti-diplomatikaistatisztikai felvilágosító munka a nemzetben bizalmat ébreszt a kormányzat iránt, engedelmessé teszi a rendelkezésekkel szemben.

31 Két év múlva Kovachich megismétli eredménytelen kérelmét, a két utolsó kérvényhez csatolva a királyi történetíróniaík adandó utasítás pontokba foglalt tervezeteit is. Az 1801. évi tervezet szerint a királyi történetíró feladata a magyar történelem, diplomatika, jog művelése; elsősorban az államjogot ós a közjogot köteles megvilágítani. E célból keresse meg a lappangó levéltárakat, rendezze ezeket, beutazva az országot, bebocsátást nyerve a közlevéltárakba. Magánjogi vonatkozású forrásokkal ne foglalkozzék, ilyen anyag után ne is kutasson. Tarto27 OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 35—36. Eredeti irat. 88 Uo. f. 37. 29 Uo. f. 39. . » OSzK. Kt. Fol. Lat. 85. ff. 56—59. és Fol. Lat. 141. ff. 47—48. 31 OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. ff. 28—30. és Fol. Lat. 87. ff. 44—45. • . .