Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 65 is,

9 amikor 1793-ban, tíz évi levéltári szolgálat után, legalább annyi történik, hogy a regestránsok közé sorolják, s fizeitiését évi 100 forinttal félemedik. Munkaiköre azonban változatlan marad.

10 íigy ezzel a változással sem érzi fáradozásait megjutalmazottnak, s már a következő évben az Egyetemi Könyvtár megürülő igazgatói helyére pályázik, túlbecsülve személye súlyát 2000 forintos fizetést, királyi tanácsosi címet kérve — persze ide is sikertelenül." öt év múlva a kamarai levéltár igazgatója, Tersztyánszky Dániel nyugalomba vonul, utódja addigi helyettese lesz, s Kovachich az ő helyére szeretne kerülni — ismét hiába.

12 A sok kudarc azt a meggyőződést érleli meg Kovachiohban — hogy mennyire indokoltan, nehéz lenne elbírálni —, hogy ellenségei gátolják előbbrejutását, s 1802-ben arra szánja magát, hogy* Bécsbe helyeztetését kérje, akár udvari hivatalhoz, akár .könyvtári vagy levéltári pozícióban. Hivatkozik arra, hogy egy párt tevékenysége hiúsítja meg, hoigy „folyamodó igazi tudományos, diplomatikai és statisztikai képességeit kifejtse", s azt kéri, folyamodványáról ne magyar hivatalnokok, hanem bécsi miniszterek adjanak véleményt.

13 Az elintézés semmitmondó: a folyamodó egy képzettségének megfelelő állás megürülésekor jelentkezzék. Kovachich helyzete változatlan marad, sőt 1808-ban, 24 évi levéltári szolgálat után még romlik is: ekkor a levéltárból a kamara irattárába helyezik át, s bár eredeti levéltári anyaghoz eddig sem jutott hozzá, itt mégis mintegy száműzve érzi maigát, s úgy látja, feljelentés, gyanú "áldozata lett.

14 Holott ekkor Kovachich már országos hírű tudós. Jozefinista beállítottságát 1790 fordulata elsöpörte, ettől kezdve a magyar történelem — főleg iá kor tudományos és politikai szemléletében központi helyet elfoglaló jogtörténet — kutatásának, forrásai publikálásának szenteli munkásságát. Mint a kamarai levéltár alacsony helyzetű, alárendelt tisztviselője, számos terjedelmes és értékes kiadványt bocsát közre, köztük a leginkább ismertté váló Vestigia Comitiarum (1790.) és Supplementum ad Vestigia Comitiorum (1798—1801.) című műveket, melyekben addig ismeretlen 'törvényszövegeket, s egyéb, az országgyűlésekhez kapcsolódó iratokat közöl, a tudományos célkitűzés mellett a rendi politika történeti érvekkel való alátámasztására. S míg munkaideje óráiban indexeket gyárt — szabad idejében egész írnolk-igárdát foglalkoztat országgyűlési iratok s egyéb közjogi-történeti érdekű iratok másaltatásával, a másolatokkal egy országos történeti intézet alapját kívánva megvetni.

15 Gyűjői és kiadói tevékenysége kapcsán, mint látni fogjuk, széleskörű ismeretségekre tesz szert, s nemcsak a tudós világban: nagy energiát fordít arra, hogy főurak, főpapok anyagi és erkölcsi támogatását terveihez megnyerje, s így a kor számos vezető személyiségével kerül levelező vagy szoroaabb4azább személyes kapcsolatba — műveinek dedikációi, hatalmas levelezése tanúskodnak 9 Batthyány érsekhez írott levél áthúzott fogalmazványa, 1790. aug. 28. OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. ff. 102—103. 10 Vö. pl. Kovachich levelét Széchenhez, 1808. márc. 18. OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 7—12. 11 A nádorhoz és a Helytartótanácshoz írott kérelem: OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. ff. 73—75. 12 Saurau grófhoz, 1799. jún. 26. OSzK. Kt. Fol.Xat. 141. f. 142. 13 OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 49—50. 14 OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 7—12. 15 Minderről részletesebben ld. a Századok 1967-i évfolyamában megjelenő tanulmányomat. 5 Levéltári Közlemények