Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.
64 V. Windisch Éva tisztviselői által készített lajstromokhoz a mutatókat összeállítsák. Fennmaradtak Kavaohich feljegyzései levéltári munkájának első éveiről. Eszerint 1784— 1786-ban >a Connmissio Juridico-Gameralis 1747—1772. évi, s a Consilium Gamarale 1767—1770. évi protokoUumait indikálta. 1785 végéiig 2411 hasábot (Ül. 603 ívet) írt tele adataival, a hasábokat cédulákra vágta (ez kb. 32 000 cédulát jelentett), ezeket betűrendezte, az Egyetemi Könyvtárban kialakított módszere szerint így felfűzte, — s mivel jelentései á másolásról már nem emlékeznek meg, a felfűzött cédulákat nyilván átadta másolásra egy másik tisztviselőnők. 1786-ban 8954 protokolilum-lapot indikál, 2806 hasábot ír tele, ami kb. 40 000 cédulát jelent (napi 150'-et); 1787-^bon pedig mintegy 80 000 cédulát készít, s részben betűrendez. 2 Kovachich néhány év után úgy érzi, hogy hivatali munkája nem felel meg képességeinek — annál is kevésbé, .mert ugyanezekben az években rálép a tudomány művelésének útjára: 1786—1787-ben Merkur von Ungarn címen német nyelvű folyóiratot szerkeszt és ad ki, a magyarországi kulturális viszonyok, elsősorban az oktatásügy ismertetésére, s további iskola- és egyháztörr téneti művek kiadását tervezi. A levéltár légkörét sem tudja megszeretni; úgy érzi, az irigység elkerülésére el kell titkolnia, mit tanult, sőt, bizonyos fokig tudatlanságot kell színlelnie. 3 Emellett előmenetelét sem látja biztosítva: a kamarai levéltárban — minit egy kérvényben írja — ritkán ürülnek meg jelentősebb hivatalok, s ezeket is többnyire kívülről töltik be. 4 1788-ban pedig, egy állás megürülésakor mást emelnek eléje. 5 A levéltárban az előmeneteli lehetőség valóban csekély: a húsz főnyi személyzet zömét a hét regesitrans és a rangban némileg alattuk álló hét indicans alkotja; felettük csak egy allevéltárnok és a Jevéltárigazgató államok. 6 így nem csodálható, ha Kovachich már 1789-ben kérvényezni kezd áthelyeztetése érdekében: két kérvénnyel fordul a Helytartótanácshoz, titkári, vagy legalább expeditori állást kérve, s hivatkozva a német nyelvű irodalom és a felvilágosodás terjesztésében kifejtett erkölcsi és anyagi (a Merkúrt saját költségén adta ki) érdemeire, két kérvényben pedig ugyanezzel az indokolással az uralkodótól a hétszemélyes tábla mellett a hitaleshelyi levéltárak összevonásával létesíteni tervezett országos főilevéltár (Landeshauptarehiv) főlevéltárosi állását kérelmezi. 7 Mind ezek, mind a további években írott hasonló kérelmei visszhang nélkül maradnak; hiába hivatkozik a későbbiekben hosszas szolgálatára, tudományos teljesítményeire, s arra, hogy a közjó érdekében állana példát statuálni arról, hogy a közhivatali karrierben nemcsak a születés, a vagyon, a pártfogó számít, hanem a személyes tulajdonságok, .érdemek is. 8 Már-már azon .gondolkozik, hogy búcsút mond a levéltárnak, s másutt keresi meg kenyerét, ha keze munkájával 2 Protocollum seu Consignatio diurnorum laborum quos ex officio.. . fungi.. . Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár (a továbbiakban: OSzK. Kt.) Fol. Lat. 153. ff. 49—63. 3 OSzK. Kt. Fol. Lat. 164. ff. 196—197. 4 OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. f. 7. 5 OSzK. Kt. Fol. Lat. 88. ff. 61—68. 6 Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyosztályi rendszer bevezetése a magvar udvari kamaránál. Levéltári Közlemények 1965. 2. sz. ' 7 OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. f. 58/b. és f. 59; továbbá f. 7. és 8. 8 1790. dec. 29-én az uralkodóhoz titkári vagy hasonló hivatalért intézett kérvény: OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. f. 14.; a Helytartótanácshoz ugyanezért 1793. dec. 24-én: uo. ff. 71—72.
