Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

\ KOVACHICH MÁRTON GYÖRGY ÉS A MAGYARORSZÁGI LEVÉLTÁRI ANYAG FELTÁRÁSA A XIX. SZhZhD ELEJÉN L 1784. október 27-én új tiszviselő érkezik a Pozsonyból a budai várba csak nemrég átköltözött kamarai levéltárba. Az Egyetemi Könyvtár egy helyettes őrét — néhány hónap ja megkapta ugyan a custosi (kinevezést, de az ezzel járó fizetést még nem — Kovachich Márton Györgyöt felsőbb rendelikezés helyezi át a levél tarba, I. osztályú indikánsi beosztásiba, évi 600 forintos szerény fizetéssel. Az áthelyezés a korszak nagy eszmei harcainak egy kicsiny tünete. A Pozsony megyei senikviczi, horvát eredetű családból származó, szegény sorsú, de ambiciózus Kovachich az egyetem bölcsészkarának elvégzése, jogi és teológiai tanulmányok, a politikai tudományok két évi bécsi hallgatása után 1774-ben, harminc éves korában a nagyszombati egyetem könyvtárának fkaineellistája lesz; 1781-ben vicecustO'sa. A könyvtár élén ekkor Pray György áll, s mellette, másodkönyvtárosként, de nem pontosan elhatárolt hatáskörrel H. G. Bretischneider, a viszontagságos pálya után átmenetileg Magyarorstzágon elhelyezkedést találó', ám a magyarországi viszonyokat mélyen lenéző felvilágosodott író. Nem sok kell ahhoz, hogy Pray és Bretsehneider szembekerüljenek egymással, s hogy viszályukba bevonják a könyvtár tisztviselőit is. Pray mellett a könyvtár másik két ex jezsuita ja, "Wagner és Schön wisner áll; Bretschneider szövetségese a felvilágosodás eszméit magáévá tett, jezsuitaellenes, jozefinista Kovachich, s a könyvtár másik alárendelt tisztviselője, Szaikimári András. Bretsehneider a könyvtár élére törekszik, s tervei sikerétől a két alacsony helyzetben élő értelmiségi fiatalember saját emelkedését is reméli. Az ellentétek — természetesen szakmai síkra átterelve — éveken át forrnak; végül Örményi József, ekkor az udvari kancellárián a tanulmányi ügyek előadója, megbízatást kap a helyzet tisztázására. A vizsgálatok Prayt igazolják; Bretschneidert a lembeirgi könyvtár élére helyezik, majd néhány hónap múlva Kovachich is megkapja áthelyezését.

1 Kovachich nagy buzgalommal lát hozzá a ikamarai levéltárban rábízott, nem túlságosan magasrendű munkához. Az indikánsok nem dolgoznak közvetlenül levéltári anyaggal; feladatuk az, hogy a levéltár magasabb rangú 1 A Kovachich pályájának kezdeteire vonatkozó adatokat 1947-ben benyújtott kéziratos disszertációmból vettem. Az Egyetemi Könyvtár ekkori helyzetének egyes vonatkozásait részletesen kidolgozták: Brückner János: A jozefinista kultúrpolitika és az Egyetemi Könyvtár (1780—1786). Magyar Könyvszemle 1956. 112—137. 1.; Pálvölgyi Endre: Bretschneider és az Egyetem 1783. évi felülvizsgálata. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyve I. k. Bp. 1962. 79—95. 1.