Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

A vármegyei levéltárosi állás kialakulása 37 sei; a közgyűlési akták elkülöniítendők a bíróságiaktól; pontosan faljegy

zetndo a gyűlés vagy sedria napja; külön kiadó (expedkío) könyv vezetendő; a levéltárból senkinek eredeti irat ki ne adassak; a kiadott iratokról „kölcsönkönyv" vezettessék. Hogy pedig mindez pontosan keresztülvihető és a levéltáraik lajstromozása is végrehajtható legyen, a bizottság szerint a leghelyesebb lenne, ha nemcsak Borsod, hanem valamennyi vármegyénél az országban, állandó és a jegyzőktől elkülönített archivariusi tisztség szerveztessék. Ez a levéltárnok állandóan a levéltár mellett tartózkodnék. Részére a helytartótanács a lajstromozást és az iratok kezelését illetőleg külön utasítást adna ki. A helytartótanács azonban mem helyeseké a vizsgálóbizottság e javaslatát. A többi vármegyét kikapcsolta a kérdésből és Borsod vármegyét illetőleg is csak annyiban járult hozzá a külön levéltárnok al/kalmazásához, ha az nem alkalimaztatik mint állandó tisztviselő, hanem a vármegye felfogad egy alkalmas egyént, t akinek a díjazása a leigfelsőbb helyen jóváhagyatik és aki a levéltárnak iratait csak a legutóbbi közgyűlésig terjedőleg rendezi; attól kezdve azonban ismét a főjegyző végzi a levéltári teendőket. Ugyanezen a véleményen volt a kancellária is; azzal a ikülönibséggel, hogy a felfogadandó ideiglenes (levéltárnok díjazásának a felét Borsod vármegye főispánja és alispánja fizesse, minthogy az ő kötelességük lett volna a főjegyzőt ellenőrizni a levéltárban. S a kancellária is azt hangsúlyozta, hogy a levéltár gondozása tulajdonképpen a főjegyző dolga. Legfeljebb alkalmazzon a vármegye még egy (aljegyzőt, akinek elsősorban a levéltár kezelése legyen a dolga.

81 Hogy miiért idegenkedett ekkor még a két ilegfelsőbb kormányszék a külön és állandó vármegyei levéltárnok alkalmazásától, érthetetlen. Takarékosságból semmiesötre sem; mert hiszen, miként a kancellária véleményéből kitűnik, az ellen nem tettek volna kifogást, ha meg egy aljegyzői fizetéssel terhelné meg a vármegye az adózók filléreit kezelő házipénztárat. Csak «éppen külön levéltárnokról nem akartak még tudni. Pedig e tisztség szükségét nagyon érezték már a vármegyék és dacára a felsőbb helyen japasztak idegenkedésnek, mégis csak életre keltették, mégpedig rövidesen a borsodi eset után. Adataink szerint ugyanis már a következő évben, 1785-ben megjelenít az első, a jegyzői tisztségtől elkülönített vármegyei levéltárnok, .mégpedig Zólyom vármegyében,

32 ahol Prónay főispán 1785 szeptember 'havában kinevezett egy esküdtet, Remenius Károlyt, levékárnokká. Vele egyidőben nevezte ki Arad vármegye főispánja, Teleky Sámuel gróf, Muraközy József ügyvédet „Regestrator arcíhivi"-vá, 200 frt évi fizetéssel és részére a vármegyeházban szabad lakást is biztosított, hogy a lajstromozói teendőinak „eo opportueius" megfelelhessen.

33 Tudomásunk szerint ők a legelső kinevezett vármegyei levéltáirnokak. Néhány hónappal később, november 29-én megjelent a harmadik, Pest vármegyében, Ballá Gábor személyében, ugyancsak főispáni kinevezés alapján.

34 Kötelesésgei voltak: az akták lajstromozása, kezelése, mutatózása (indicatio), kiadása; az előiratok kikeresése és szerelése (deságmatio at combinatio anteac31 OL, MK, AG 1784: 11 517. sz. 32 Zólyom vm. közgyűlési jegyzőkönyve 1785. (N° 62.) 453. 1. Vö. Főglein i. m. 150. 1. 33 OL, HTT, PC 1791. 99 : 1, 2. — Márki Sándor: Arad vármegye és Arad sz. kir. város története II. 2 : 636. 1. Arad 1892—1895. 34 Galgóczy Károly: Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék monographíája. Bp. 1876. I. k. 52—58. 1.