Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.
334 Bognár Iván kantügyi főcsoportról, melynél már a túl nagy létszám is akadályozta a megbízható, pontos munkát. 4. A népjóléti igazgatás központi hatóságával foglalkozva, a teljesség kedvéért ha csak röviden is, de megemlítjük a népjóléti igazgatás helyi szerveit is: ezek — megfelelően annak, hogy maga a központ is valójában csak a Tanácsköztársaság alatt kezdte meg rendszeres működését — maguk is csak ekkor alakultak meg. A Budapesti Munkástanács még a régi városházi apparátusból külön szociálpolitikai és közművelődési ügyosztállyal rendelkezett. Ennek keretében kidolgozták a munkaképtelenek segélyezésének új rendszerét; a hajléktalanok menhelyét a kerületi tanács hatáskörébe utalták; a Népszállóban ruhát osztottak a rászorulóknak; hozzáfogtak a koldulás és a prostitúció felszámolásához is. A régi Népjóléti Központot is átszervezték: a feladatok jelentős részét a kerületi tanácsoknak adták át s csak néhány speciális feladatot (anya- és csecsemővédelem) hagytak meg nála. 1919 júliusában ezután a Népjóléti Központot függetlenítették a többi osztálytól és közvetlenül az elnökség felügyelete alá helyezték. Az elnökségben Bogár Ignác irányította a szociálpolitikai ügyeket. 104 Vidéken, a megyei, járási és városi tanácsokban is működtek népjóléti, szociális és közegészségügyi osztályok, — ha nem is mindig ilyen néven. Sok helyen a hasonló (vagy hasonlónak tartott) ügyeket egy osztályban csoportosították, így pl. Csongrád megyében a jogi és szociális ügyeket, Heves megyében az anyakönyvi, konzuli, megyei sajtó-, szociális és egyházi ügyeket. A járási és városi tanácsoknál hasonló volt a helyzet. A községi tanácsok általában nem alakítottak külön bizottságokat. 109 Tevékenységüket jól mutatja a kecskeméti városi tanács intéző bizottságának az 1919. július 20-i tanácsüléshez intézett jelentése, melyben a népjóléti ügyosztály munkáját így foglalja össze: „1. A még hadifogságban levő katonák hozzátartozói közül mintegy 600 család kap még havi állami hadisegélyt,... 2. a városi szegénymenházban eltartottak és ápoltak létszáma naponként átlag 70-re tehető, az ápoltak teljes ellátást élveznek, 3. városi pénzzel segélyezett szegényeink havi létszáma 350—400 között váltakozik. (Kecskemét lakossága ez idő tájt kb. 70 000 fő volt. — B. I.) A hadisegélyzett családok segélyeinek felemelése iránt e hó folyamán, tekintettel a drága megélhetési viszonyokra, a Hadügyi Népbiztossághoz felterjesztés intéztetett és remélhető, hogy a hadisegélyezettek helyzetén legkésőbb f. é. aug. hó 1. napjára segítve lesz. A városi havi pénzzel segélyezett szegények segélye 1919. április hó 1-ső napjától már felemeltetett akként, hogy a segélyek legkisebb összege 30 K-ban, maximális összege pedig 80 K-ban állapíttatott meg havonként. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság f. évi június hóban elrendelte a hadirokkantak, hadisérültek, hadiözvegyek és hadiárvák összeírását. 108 Az összeírás foganatosíttatott, s nevezett népbiztosság rokkantügyi főcsoportjához az összeírási ívek annakidején felterjesztettek. Ugyancsak elrendelte nevezett népbiztosság a munkaképtelen elaggottak, nyomorékok, özvegyek, árvák stb. össze104 Kiss György: A budapesti várospolitika 1873—1944. Második, átdolgozott kiadás. Bp. 1958., 224. old. 105 Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon 1918—1919-ben. Bp. 1958. 218. old. í06 A hivatkozott 42. M. N. N. sz. rendelet május 28-án jelent meg a TK 54. számában.
