Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete 1917—1919 315 16-án 39 személyt kinevezett az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági tagjává, 20-at póttagjává, 12-őt felügyelő bizottsági tagjává, közöttük Vanczák Jánost, Weltner Jakabot, Buchinger Manót, Peidl Gyulát, Vági Istvánt, Brandstein Illésnét, Peyer Károlyt. Ugyanakkor kinevezte az Állami Munkásbiztosító Hivatal bírói osztályának nem állandó tagjait (75 személy), a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatóságát (20 rendes tag, 10 póttag, 12 felügyelő bizottsági tag), végül a Budapesti Munkásbiztosítási Választott Bíróság ülnökeit (154 személy) is.

57 összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaság s ennek keretében a M. N. N. egyik legeredményesebb munkáját ezen a téren, a társadalombiztosítás területén végezte. Egészségügy. Már a Tanácsköztársaság első napjaiban intézkedett a Népbiztosság a Budapest és környékén lakó orvosok nyilvántartásba vételéről,

53 valamint az iskolás gyermekek fogainak kezeléséről.

59 Április 6-án megjelent a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 4. sz. rendelete, mely szerint a népbiztosság egész terjedelmében átveszi a katonai egészségügyi igazgatást s ezzel együtt az összes állandó jellegű és háborús katonai egészségügyi intézeteket és intézményeket, valamint a Vörös Kereszt Egylet feletti ellenőrzést és e felügyelet gyakorlását.

60 Április 25-én a Tanácsköztársaság köztulajdonba vette a nem állami kórházakat, gyógyító, rendelő és gondozóintézeteket s a végrehajtást a M. N. N.re bízta,

6i ugyanakkor helyi, járási és megyei szinten egészségügyi bizottságokat szervezett az előbb említett intézmények átvételére. Budapesten a kerületi tanácsok, valamint a központi tanács választottak egészségügyi bizottságokat. Végül 1919. május 10-én jelent meg a 23. M. N. N. sz. rendelet, mely érdemben intézkedett az egész egészségügyi igazgatási ágazat átvételéről. Az egyes népbiztosságoktól a következő ügykörök kerültek át: a bábák képzése és továbbképzése; az iskolaegészségügy ellátása (kivéve az egészségtan tanítását) — a Közoktatásügyi Népbiztosságtól. Az élelmezés egészségügye és az élelmiszerhamisítás ügye; a gyógynövény termesztés ügye; az állami fürdők és ásványvizek ügye — a Földművelésügyi Népbiztosságtól.

62 A letartóztató intézetek és javítóintézetek egészségügye — az Igazságügyi Népbiztosságtól. Az iparegészségügy — a Szociális Termelés Népbktosságától; a vasúti és hajózási egészségügy — a Belügyi Vasúti és Hajózási Népbiztosság ügyköréből, végül a Pénzügyi Népbiztosság ügyköréből a bányák egészségügye. Némi ingadozás és következetlenség mutatkozott viszont a gyógyszertárak államosítása kérdésében. A Forradalmi Kormányzótanács XLVII. sz. rendelete ugyanis — a gyógyszervegyészi üzemek mellett — a gyógyszertárak köztulajdonba vételét is elrendelte. A rendelet április 1-én kelt, de csak április 57 TK, 1919. máj. 16. (44. sz.) 58 A Munkaügyi és népjóléti népbiztosság 1763/1919. M. és Népj. N. (utóbb M. N. N.) sz. rendelete. TK, 1919. márc. 29. (4. sz.) 59 2. M. N. N. számú rendelet. TK, 1919. ápr. 2. (7. sz.) 60 TK, 1919. ápr. 6. (11. sz.) 81 Lásd a Forradalmi Kormányzótanács LXX. sz. rendeletét. 62 Később a következőképpen szabályozták a gyógynövény termelés ügyét: a gyógynövények termelésének, gyűjtésének és beváltásának, valamint azok gyógyáruvá való feldolgozásának irányítását továbbra is a Földművelésügyi Népbiztosság intézte, a gyógyszertárak gyógyszerszükségletére viszont a M. N. N. biztosította a gyógynövény készleteket. TK, 1919. máj. 16. (44. sz.)