Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

312 Bognár Iván melési viszonyok átalakítása jogi téren éppen a munkajog terén hozta a legnagyobb változást. Azok a tételes jogszabályok, melyek szerint a még a polgári demokratikus forradalom alatt keletkezett rendelet alapján az ügycsoportnak el kellett volna járnia, mind elavultak, a Tanácsköztársaságnak pedig rövid fennállása alatt nem volt érkezése az új, szocialista munkajog teljes kimunkálására. E tárgyban csak egy, meglehetősen rövid rendelet keletkezett, a Forradalmi Kormányzótanács XI. sz. rendelete, inkább elvi deklaráció csak, mint törvényes rendelkezés, mely büntető szankciókat nem is helyezett kilátásba s a végrehajtására hivatott szerveket sem jelölte meg. Kimondja, hogy a szocialista tulajdon létrejöttével a proletár államban csak annak van joga élni, aki dolgozik, ezért a Tanácsköztársaság elrendeli az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapítja a munkára való jogot is. Kimondja a rendelet, hogy az állam köteles eltartani mindazokat, akik munkaképtelenek, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, ha nem tud nekik-munkát juttatni.

5

" Erről intézkedik a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 42. M. N. N. sz. rendelete is, mely a munkaképtelenekről, továbbá az Özvegyekről és az árvákról való gondoskodás céljából elrendelte ezek összeírását. Az összeírás kiterjedt a hadigondozottakra is.

51 A munkanélküliekről pedig az időközben megalakult Népgazdasági Tanács két rendelete (27. és 30. N. T. sz.) gondoskodott, amennyiben a 18—45 éves, hadviselésre alkalmatlan, de munkaképes munkanélküli férfiakat segélyben részesítette. Az előbbiek ismeretében valószínűleg tartjuk, hogy már a M. N. N. keretében megalakult a munkaügyi csoport, mégpedig először a munkaegészségügyi. Erről tanúskodik a 22. M. N. N. sz. rendelet, mely elrendeli, hogy minden 20nál több munkást foglalkoztató üzem részletes, 13 pontból álló statisztikát köteles készíteni, mely kiterjed a testi és szellemi munkások számára, a munkaidőre, a helyiségek leírására, az egészségügyi ellátottságra stb. s ezt elküldeni a M. N. N. munkaegészségügyi osztályához. A rendelet — mely egyébként a címet is megadja: Nemzeti Palota II. 39. — május 10-én jelent meg. Ugyanezen a napon jelent meg a 23. M. N. N. sz. rendelet, mely az egészségügyi igazgatás átvételéről — s ezek között a szociális termelés népbiztosságától átveendő ipar egészségügyről is intézkedik, a végrehajtás napját május 16-ban jelölve meg. Azonban néhány nap múlva, május 20-án már megjelent a Forradalmi Kormányzótanács már ismertetett, a munkaügyet a Népgazdasági Tanács 8. főosztályába beosztó rendelete. Az ilyen módon a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságtól elkerült főosztály az új szervezetben 5 alcsoportra tagozódott: 1. Közgazdasági véleményezés, 2. Munkásvédelem, 3. Munkanyilvántartó és munkanélküliség elleni küzdelem, 4. Munkásjólét, 5. Munkaügyi statisztika. A Tanácsköztársaság június 29-i (79) száma közli a Népgazdasági Tanács főosztályvezetőinek neveit, kiket a Kormányzótanács állított erre a posztra. Az ekkor már IX. („munkásügyi") főosztály élére Bajáki Ferenc került, aki egyben a Népgazdasági Tanács három elnökének egyike is volt: ugyanő képviselte a IX. főosztályt a Kormányzótanácsban.

52 A munkaügyi főosztályt jelölte ki a 50 Az 1919. márc. 26-án kelt rendelet a Tanácsköztársaság c. hivatalos lap 1919. márc. 27-t (2.) számában jelent meg. 51 TK, 1919. máj. 28. (54. sz.) 52 Bajáki Ferenc műlakatos volt, a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének elnöke. Kinevezését megelőzően, április 9-től a szociális termelés népbiztosa volt. 1922-től kezdve 1938-ban bekövetkezett haláláig a Szovjetunióban élt.