Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.
A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete-1917—1919 313 Népgazdasági Tanács a következő rendeletek végrehajtására: 1. 69. N. T. (kelt VII. 1-én, megjelent VII. 3-án: alkalmazottaknak csak a N. T. határozata alapján lehet felmondani); 2. 70. N. T. (VII. 2—3.: Ipari munkások mezőgazdasági munkára való rendelése; ezt a II. (földművelésügyi) és a IX. főosztály hajtja végre; 3. 103. N. T. (VII. 28—29: a tisztviselők munkaidejéről), végrehajtja a III. (ipari termelés), a VII. (gazdasági szervezés) és a IX. főosztály. 53 A háztartási alkalmazottak munkaviszonyát szabályozza a F. K. CXXVIII. sz. rendelete. A végrehajtást a N. T.-ra s az Igazságügyi Népbiztosságra bízza. Társadalombiztosítás. A Forradalmi Kormányzótanács LI. számú rendelete 54 a munkásbiztosítás ügyét a Szociális Termelési, a Földművelési, valamint a Pénzügyi Népbiztosság hatásköréből a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság hatáskörébe utalta át. Kimondja rendelet, hogy a munkásbiztosítás legfelső fokon való irányítását s továbbfejlesztését a dolgozó néposztályok minden csoportjára nézve a M. N .N. gyakorolja. Ezzel együtt a munkásbiztosítás összes intézményei, így az Országos Munkásbiztosító Pénztár és alárendelt szervei, a fennmaradó vállalati és magánegyesületi betesegélyző pénztárak, az Országos Gazdasági Munkáspénztár, a kincstári telepeken levő munkástársládák és nyugellátási intézmények és a bányatársládák a népbiztosság felügyelete és ellenőrzése alá kerültek. A felügyelet és az ellenőrzés úgy történik — mondja a rendelet — mint a rendeletet megelőzőleg történt; a népbiztosság gyakorolja a felügyeletet a Munkásbiztosítási Hivatal és a munkásbiztosítási választott bíróságok felett is. A rendelet kihirdetése napján (tehát április 10-én) lépett életbe. Az új, szocialista társadalombiztosítás kiépítése azonban már ezt megelőzőleg igen hamar megkezdődött. A Forradalmi Kormányzótanács XXI. sz. rendelete, mely 1919. március 30-án lépett életbe, kimondta, hogy minden munkás betegségi és baleseti biztosítás hatálya alatt áll. A rendelet szerint a betegségi segélyekre való igényjogosultság a betegség kezdetétől számított egy évig tart. Táppénz az első négy hétben az átlagos napibér 60%-a, utána 75%, családfenntartóknál a 26. hét lejártától kezdve az átlagos napibér teljes összege. A gyermekágyi segély az átlagos napibér teljes összege. A rendelet — a kereset nagysága szerint — öt féle átlagnapibért állapított meg 5—10—12—16—20 K-s értékben. A baleseti segély szintén egy évig tart, teljes munkaképtelenség esetén a kártalanítás a kereset 66 2 /3%-a. Ezt a segélyt a tanoncok is megkapták. A 12. §. intézkedik a betegségi biztosítási járulékról, mely az átlag napibér hat százaléka. A közalkalmazottak után a járulékot a munkáltató fizeti. A 14. §. kimondja, hogy az országos és kerületi munkásbiztosító pénztárak önkormányzatában valamint a választott bíráskodásban, mindkét fokon kizárólag munkások vesznek részt. A vállalati és dohánygyári betegsegélyező pénztárak megszűnnek, a vasúti és hajózási vállalatok, valamint a magánegyesületi betegsegélyző pénztárak, úgyszintén a bányatársládák fennmaradása vagy megszűnése ügyében a M. N. N. intézkedik, addig is azonban betegség vagy baleset esetén kötelesek ugyanannyit fizetni, mint az országos pénztár. 53 Itt említjük meg, hogy a munkaügyi bíráskodásról szóló 1918. évi IX. néptörvény, végrehajtását, mellyel a népköztársaság kormánya az Igazságügyi és a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumot bízta meg, a Forradalmi Kormányzótanács XXVIII. sz. rendelete (TK, 1919. április 3. [8. sz.]) egyedül az igazságügyi népbiztos hatáskörébe utalta. 54 TK, 1919. ápr. 11. (15. sz.)
