Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.
278 Kubinyi András Talán még nagyobb arányban veszik iparosok más iparághoz tartozó mesterek leányait feleségül. Ebben nincs különbség a patríciátusba is bejutott mesterek, és a kívülállók között. György budai számszeríjgyártó, akit circumspectus címe alapján a patríciátushoz számíthatunk, egyik leányát az ugyancsak circumspectus Werniczer András szabóhoz, a másikat a providus Rupert ötvöshöz adta. 163 A magyar Máté üveggyártó budai bíró leányát Szabó Benedek — egyébként már kereskedő — vette feleségül. 104 Jakab ónkorsógyártó feleségei a német mészároscéh tagjainak, Áldoth Andrásnak és Stengel Gáspárnak a leányai voltak. 165 Miklós varga lánya János kötélverőhöz ment hozzá, 166 míg Ferenc nyírő és László szabó feleségei bizonyára Albert szekérgyártó leányai voltak, hiszen annak házát örökölték. 187 Ugyanígy megtalálható a városhatáron túli házasságkötés, elsősorban a német polgárságnál e réteg esetében is. Hans Briefmaler (oklevélfestő?) pesti polgár felesége négy nővére közül ketten Augsburg vidékén, ketten Bécsben mentek férjhez. A két utóbbi közül az egyiknek férje üveges, a másiké ács volt. A kézműves polgárok tehát szintén elsősorban egymás közt házasodtak, mégpedig a közülük a patríciátusba is bekerültek a hozzájuk hasonló kereskedelemmel is foglalkozó iparosokkal. Nemzetiségi szempontból azonban ugyanaz áll, mint a kereskedő patríciátusra: németek a németekkel, magyarok a magyarokkal házasodtak. Több iparágban külön magyar és külön német céh működött. Valamivel azonban nagyobb arányú lehetett a keveredés a különböző nyelvű iparosok, mint a különböző nyelvű patríciusok közt. Mással ugyanis, mint beházasodással nem lenne magyarázható az, hogy a német mészárosok céhének magyar tagjai is voltak. 1673 A magyar iparosok közt nem feledkezhetünk meg a nemesekről. Megállapítható ugyanis az is, hogy a magyar polgárság mindkét városban, és ez nemcsak a gazdag polgárokra vonatkozó megállapítás — keresztül-kasul 163 Első feleségétől egy lánya, Werniczerné, a másodiktól két fia és egy lánya (Rupert ötvös neje) született. Házát köztük és özvegye között öt részre osztják fel. L. rá Kelényi B. Ottó: Egy budavári ház felosztása 1491-ben, BudRég. 13 (1943) 477—78. — Balogh I. k. 569—70, 577, 586—87., ahol az összes adat megtalálható. m Egy Tamás nevű üveges 1457-ben városi tanácstag (Dl. 15 153, Esztergom Lad. 64. 1. 30. — 1. még rá Dl. 14 451, 15 766.). — Talán rokona lehetett Máté, a későbbi bíró, aki legalább négyszer volt tanácstag (L. rá Balogh I. k. 582. és 1464: Esztergom Capsa 34. 1. 30., 1474: Ol. Ft., Zágrábi érs. lt. 39. Priv. — itt az esküdt providus!), 1494-ben néhai, ekkor a volt bírót a tanács prudensnek mondja (Dl. 39 213.). Leánya, Ilona 1492-ben Szabó Benedek felesége, 1494ben özvegye (Mon. Vatic, 1/5. k. 12. és az előbbi adat). — 1494-ben Benedek nevű vitripart említenek, aki minden jel szerint Máté rokona, esetleg fia, circumspectus (Dl. 39 212.). — Szabónak 1478-ban az Olasz utcában volt háza (Ol. Ft., Egri kpt. 29. 4—5. 1.), az előbbi, 1492-es adat szerint Gergely fia, és testvérei: Máté és Demeter, 1494-ben az udvarnak ad el szövetféléket (Engel I. k. 81—82, 97.), — Olasz utcai háza 1510-ben öccséé Mátéé, itt lakik Soós Miklós (1510. tiz.: Vereskő szh.) Vö. Balogh I. k. 575, 622. « 5 Céhkönyv 1508. III. 7. és 1511. VI. 8. — Az Áldothokból Pál 1474-ben a német mészároscéh céhmestere (Főv. Lt. Mohács előtti gyűjtemény 9.), Stengel 1509-ben volt céhmester (uo.). 166 1521: Ol. Ft., Tiszántúli ref. egyh. k. lt. 135. sz. 167 Esztergom Lad. 53. 3. 41. f 1S7 A> Briefmalerre 1. QttZGdStWien H/4, k. 6297, 6328. sz. — A budai „német" mészároscéhnek kétségtelenül magyar tagjai voltak, pl. Farkas Péter és Cserbokor István. Ezek valószínűleg egy mesterözvegyet elvéve nyerték el a mesterjogot.
