Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 277 mítható ide, az Eisaler-Haller házasságot viszont németek kötötték. Más városok polgáraival kötött házasságok közé tehát ezeket és a Szabó-Gábriel házasságot leszámítva, csak a szegedi nemes patríciusoknak a pestiekkel létrejött atyafiságait számíthatjuk. Ezek az atyafiságok szinte behálózták az összes magyar nyelvű város patríciátusát: Temesvárott, Nagyváradon és Székesfehérvárott. A magyar patríciátus tehát mind Pesten, mind pedig Budán épp olyan zárt réteg volt a város többi lakosságához képest, mint a német. A különbség csak az volt, hogy a magyarok elsősorban a nemességből származtak, vagy szerezték házastársukat, továbbá kisebb mértékben (főleg Pesten) a magyar városok és mezővárosok vezető rétegéből. (Budán pl. a Tétémyek, olykor Tétérvy néven, talán Tétény mezővárosból származtak.) Mi volt a helyzet azonban a kézműves eredetű patríciátussal, amely nemcsak a budai németség, hanem a budai és pesti magyar vezetőréteg egyik alkotó eleme volt? Itt igen nehéz különválasztani a tanácstagságot elért, patríciusnak számítható családokat a középpolgárság nagy tömegeitől. Igaz, a céhpolgárságon beiül egyáltalán nem beszélhetünk egyenlőségről. Mint láttuk, egyes iparágak képviselőinek sikerült elérni a patríciusi szintet. Azonban ugyanazon céhen beiül is vagyoni differenciáltságról beszélhetünk.

157 Ezt előrebocsátva, lássuk az adatokat. Már láttuk, hogy a céhszabályok elősegítették a céhen belüli házasságokat, és ennek megtörténtét igazolni is tudjuk. A Kirchhaimer-vő Mayr ötvös egyik veje szintén az, Gyöngyössy János szűcs veje Tamás szűcs,

158 Kremzer János zsemlyesütő pék özvegyének második férje Praun János szintén ezt az ipart folytatja,

159 Pál ötvös veje Tamás ötvös.

1

"

0 Kimutatható azonban itt is, és elég szép számmal, a más városok polgáraival, azonos ipart űző mestereivel kötött házasság. Ezt csak elősegítette az iparosok vándorlási kényszere. A budai szűcs Gayr György unokatestvére a pozsonyi patrícius Aigner szűcsnek,

1

"

1 Schwartz Ágoston budai szabó Ágoston bártfai szabó fia, és egy másik bártfai szabó sógora volt.

,fí2 Fenti adataink mind Budára vonatkoztak, de nem lehetett más a helyzet Pesten sem. 157 Jecbt 7\—n. 158 Gyöngyössy tekintélyes polgár volt. 1505-ben 262 1/2, 1150-ben 181 köböl bora termett (1505. tiz.: Magasallja és Káplánkő szh.)- — Veje Tamás, és feleség Anna 1520-ban kölcsönt vesznek fel a tőle örökölt házra (Prot. Bud. 549.)- Ugyanerről az ügyről olvashatunk 1523-ban. Tamás a királyné szolgálatában áll, és a házat felesége és sógornője Zsófia örökölték. Tamásnak Gyöngyössy lányától két gyermeke született (Pozsonyi kpt. lt., Prot, nr, 5. cxtraseriale 286—89.). 159 Kremzernek 1520-ban a király 700 ft-tal tartozik (Dl. 39 227.) Feleségétől, aki halála után Praun királyi zsemlyesütőhöz ment hozzá, egy fia született (Exp. Cam. 1551. IV. 3.). m 1536: Egyháztört. Emi. III. k. 105. — 1538: Gyulafehérvári kpt. Lt., Cist. Maramaros, fasc. 5. nr. 9. (Mályusz reg.) 181 Aigner Wolfgang pozsonyi szűcs és tanácstag (Ortvay III. k. 417—20., özvegye végrendelete: Pozsony. Prot. test. 230—31. v.), — Gayr György budai szűcs unokatestvérét, Aíyner Jakab pozsonyi polgárt bízta meg egy ottani adósság behajtásával (Pozsony Oki. 4959. sz.). Ez a Jakab, Wolfgang fia, pozsonyi tanácsos, bíró és polgármester {Ortvay III. k. 383, 397, 424— 28.) 1511. évi végrendeletében megemlékezett „sógornőjéről", Gayr szűcs nejéről is (Pozsony, Prot. Test. 341. v — 344.). — Gayr gazdag ember volt. Háza a budai Mindszent utcában áliott. (Iványi Béla: Eperjes sz. kir. város levéltára, II. k. Szeged 1932. 694. sz.), és így ő lehet az az otí lakó Szűcs György, akinek 1505-ben nagy, 907 köblös bortermése volt. (1505. tíz.: Kapástemetés és Agyagverem. szh. Itt még élőként szerepel, de a tizedelszámolásban, 1505. november 9-én már néhaiként fordul elő a neve.) t62 Bártfa Oki. 4270. sz.