Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.

222 Komjáthy Miklós bán s több ugyancsak az intitulatióban felsorolt társuk nevében kibocsátott oklevél örökített meg. Eszerint „Károly király urat a törvényes örökösödés értelmében Magyarország királyának, örökös született uruknak" ismerték el.

69 Az adománylevelek arengáiban az eddigi szokásos, a leszármazás jogára való hivatkozás mellett ezóta szerepel a „rex naturalis" kifejezés. A rákosi határozat volt alapja az 1309 júliusára összehívott országgyűlésnek is, amelyen, miután Károly a koronázási esküt letette, Tamás esztergomi érsek június 16-án a budai főtemplomban külön e célre készült koronával megkoronázta I. Károlyt.'

0 A magyar közfelfogás azonban ezt a koronázást sem tartotta teljes érvényűnek. Ezért, amikor az erdélyi vajda végre visszaszolgáltatta a szent ereklyéket, Tamás érsek a Szent István-inak tartott koronával Fejérvárott harmadszor is megkoronázta 1310. augusztus 20-án I. Károly királyt. A szent koronával végbement koronázás tenyéré nem is egy módon s azonnal reagált az okleveles gyakorlat. I. Károly 1301 óta használt kettős pecsétjének mellső lapján a trónszéktől jobbra egy hatágú csillag tűnt fel az 1310. augusztus 20-i koronázás után kibocsátott privilegialisokon.

71 Míg az előző két koronázásnak nem maradt nyoma az oklevelekben, az 1310. augusztus 20-inak tényét rögtön rögzítették a koronázás után kibocsátott privilégiumok. Uralmát a király, ki magát az öröklés jogán rászállt királyság természetes urának tekintette és mondta okleveleiben, „culmen regiminis"-ként, „gubernaculum"-ként emlegette az 1310-es koronázást megelőző időkkel kapcsolatban. Alattvalói hűségéről most már úgy beszélt, hogy az nemcsak vele, hanem a szent koronával szemben is megnyilatkozik. Az oklevelek többsége még Temesvárott kelt, a féligmeddig anarchikus évek királyi székhelyén, a haláláig hűtlen Csák Máté északnyugaton fekvő tartományától távol, délkeleten. A rozgonyi csatában (1312. június 15.) I. Károly Csák Máté kivételével valamennyi lázadó báró hatalmát megtörte. A döntő leszámolást közvetlenül megelőző és követő idő okleveleiben nem egyszer olvasható a hűségre hívó királyi szó s történik említés a hűtlenség útjáról a hűség útjára térők megjutalmazásáról. A kezdetben csonka és törékeny királyi hatalom kiteljesedését az oklevelekben a hatalom isteni eredetének hangsúlyozása tükrözi; az égben trónoló király mintegy előképe a földi királyokénak. Az eddig számbavetteknél is közvetlenebbül érzékelteti államkormányzat és okleveles gyakorlat szoros kapcsolatát az, hogy az oklevelek záradékában szokásos méltóságsor igen későn jelenik meg I. Károly király ünnepélyes privilegialisaiban. „A méltóságok névsora ... — Szentpétery szerint'

2 — az egész XIII. századon át jellemző ismertető jele az ünnepélyes privilégiumoknak ... A XIIL században már pusztán korjelölő eleme az oklevélnek, nem az oklevél keltekor a királyi udvarban jelenlevőket, hanem az akkor hivatalban levőket tünteti fel." 69 Dl. 39 259. 70 E koronázásról, ill, az ennek során használt korona felszenteléséről a pápai legátus által, valamint a felszentelés alapjául szolgáló sajátos elméletről: Deér i. m. 220—221. I. 71 E csillagos pecsét ilyképpen Károlynak immár második pecsétje lenne. A jelentős szfragisztikai tényre, mint 3. jegyzetemben már mondottam, Kumorovitz B. Lajof c. egyetemi tanár úr volt szíves felhívni figyelmemet. A csillag nélküli pecsétekre, sajnos, példát idézni nem tudok, mert az Országos Levéltár Mohácselőtti Gyűjteményének valamennyi, 1310. augusztus 20-a előtt kelt, Károly féle privilegialisának pecsétjéből többek között ez a rész is letört. Ebből az időből egyetlen teljesen ép kettős pecsétünk sincs tőle. 72 Magyar Oklevéltan. 104. 1.