Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.
218 Komjáthy Miklós 1319. május 13-i, 1319. június 21-i és 1319. július 27-i oklevelében I. Károly Trencséni Csák Mátét a maga és az egész ország főellenségének nevezte. 50 A május 13-i („nobis et sacre corone regié"), ugyanúgy mint a csak két hónappal későbbi, július 27-i („nobis et sancte corone nostre") oklevél hasonlóképp egyaránt hangsúlyozza a király s a szent korona iránt tartozó hűséget. A június 21-i oklevél elkobzott birtokok eladományozásáról szól. Ennek kapcsán, mint már nem egy, korábbi oklevél beszél a hűség megjutalmazásáról s a hűtlenség megtorlásáról. Az arengákban megnyilatkozó államszemlélet sajátos megnyilatkozásaként közérdeknek, államérdeknek mondja, hogy a bűnök ne maradjanak megtorlatlanul („. .. publice utilitatis intersit, ne erimina remaneant impunita") 51 . A hűtlenek birtokfosztását a „de baronum nostrorum consilio"-ra való hivatkozással is megtámogatja, amint a július 27-i is, most már a főpapok megnevezésével kiegészítve: „de consilio prelatorum et baronum nostrorum". Az 1320. január 19-én kelt oklevél Dénes fia Tamás mesternek, Bereg és Ugocsa comesének adja azokat a birtokokat, amelyek az ebben a privilegialisban átírt, 1315. július 1-i oklevél szerint „a Kopoz palatino et eius filio propter notoriam infidelitatis notam auferentes" jutottak a király kezére. 52 1321. július 24-i privilegialisával I. Károly a Trencsén megyei Vizalay nevű „cum nova plantatione" birtokkal egy olyan hívét, János mestert adományozza meg, aki „infidelitatis viam, qua quondam Matheo infideli nostro adherebat deserens" csatlakozott hozzá. 53 Alig több, mint másfél év után került új pecsét alatt való kiadásra I. Károly királynak az az 1322. január 27-én kelt privilegialisa, amelyben Tiboldfi János fiait: Lököst és Jánost mindennemű colleeta fizetése alól felmenti. 54 Az eddig számbavett oklevelek adatai jórészének egybefűzésére, ill. olyan következtetések levonására, amelyek typarium-problémánk megoldásához közelebb visznek, érdekes adatokat tartalmaz I. Károly királynak az 1322. március 21-én kelt függőpecsétes oklevele, amelyben Péter fia Jakab végrendeletét erősíti meg, Orbán fia, Gyárfás részére. 55 Az oklevél narratioja azt mondja, hogy amikor a király Temesvárott együtt volt az ország főpapjaival és főuraival („cum unacum quibusdam prelatis et regni nostri baronibus in 621—622. 1.), nemkülönben az 1321. augusztus 26-i privilegialisnak, amely a Chega fia, Egyed és társai Pozsony megyei birtokadományáról szól. 50 Az első (Dl. 1964; az erdélyi káptalan 1320. évi átiratából. Anjoukori Okmánytár I. k. 515—517. 1.) „Mathei de Trinchinio nostri et tocius regni nostri infidelis", a második (Dl. 1970; I. Károly 1323. július 28-i átiratában, uo.: 520—523. 1.): nostri et tocius regni nostri notorii infidelis", a harmadik (Dl. 1972; I. Károly 1324. évi átírásában, uo. 528—531. -1.) „notorio emulo nostro et capitali regni nostri inimico". Csák Máté hűtlen voltának jelzője egyre erőteljesebb lesz, crescendoban végződik. Mindhárom oklevél János mester, fejérvári prépost, kük üllői főesperes, alkancellár kezéből kelt. 31 Egyébként ez az oklevél is használja az ugyancsak nem egy korábbi oklevélben olvasható fordulatot, amikor narratiojában az adományos Elewanth-i Dersi mester sebesvári várnagy érdemeinek elsorolásába kezd: „que suo modo per singula longum esset enarrare et presentibus inseri tediosum", az érdemek felsorolásának célját szintén szokott módon így határozván meg: „ad informacionem ceterorum et memóriám posteromm". 52 Dl. 70 606. Kopasz nádor hűtlenségéről egyebek mellett még az 1319. június 21-i oklevél („Stephanus filius Lorandi... et Bekch fiüus Kopaz notorii nostri infideles") s az 1319. október 17-i is („Kopoz et Beké filii Thome ac filii Lothardí notorü nostri infideles") szól (DL 76 256). 53 Dl. 95 553. Arengájának második fele („dum enim illis providet... extollit") megegyezik az 1318. augusztus 3-i, 1321. július 4-i, 1321. július 12-i és 1321. augusztus 26-i, fentebb ismertetett oklevelek arengájának második részével. Ez az oklevél is János mester fejérvári prépost, küküllői főesperes, alkancellár kezéből kelt. 54 Dl. 2088. (Közli az AuO I. k. 1. 1.). Megerősítése Dl. 2089: 1323. okt. 18-án. Az 1322-i János mester fejérvári prépost, alkancellár kezéből kelt. 55 Dl. 2094. (Közli az AuO I. k. 7—8. 1.). Érdekes arengáját a publikáció kihagyta: „Sicke regia magnitúdó pre certis maíorem in terris recipit potestatem, sic instrumenta vei donationes, que sua auctoritar.e confirmantur... vigorem validiorem in perpetuum sortiuntur". (A megerősítő oklevél János mester fejérvári prépost, küküllői főesperes, alkancellár kezéből kelt.)
