Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.
I. Károly király állítólagos pecsétnyomója 219 Themeswar essemus"), Orbán fia, Gervasius kérésére felnyittatta és felolvastatta azt az oklevelet, amely Péter fia, Jakab Gervasius részére szóló végrendeletét tartalmazta. Az oklevél azután arengaszerű átmenettel („pium eciam est et humánum, ut quod in vita agitur superstitibus proficiat ad iusticiam et defunctis ad salutem"), név szerint felsorolja az országnagyokat („unacum venerabilibus patribus dominó Stephano Wesprimiensis, aule domine regine.. . cancellario et Nicoiao Jauriensis ecclesiarum episcopis et magnificis viris Dósa palatino, Demetrio magistro tavernicorum nostrorum, Lamperto íudice curie nostre et aliis regni nostri proceribus regios honores tenentibus et habentibus"), akik a királlyal együtt kellőképp informálódván („sufficienter instructí"), a végrendeletben foglaltakat a király jóváhagyta. Az oklevél szinte képszerűén örökítette meg, miképp folyt le a királyi tanács „ülése". Háromszor is hivatkozik, egy alkalommal a tanács éppen jelenlevő tagjait név szerint is felsorolván, az országtanács közreműködésére. 56 János fejérv ári prépost hosszú alkancellári működése után 57 I. Károly 1322. augusztus 5-i privilegialisát 58 már László titeli prépost és fejérvári választott prépost alkancellár datálta. Benne a király Tolmach-i Konrád fia, Miklós mesternek adott több birtokot a Kis- és NagyKüküllő mellett. Az adományos ui. kivált a hűtlen László erdélyi vajdával szemben „nobis et corone sacre fidelitate adherendo" szolgálta a királyt, aki ezért visszafogadta kegyébe („in nostre regié benignitatis gráciám recipientes et in nostrorum fidelium agregantes numerum"), noha korábban fivére, János hűtlensége miatt magára vonta a király súlyos neheztelését, A továbbiakban az oklevél sajátos formulába foglalja az uralkodó és tanácsosai igéretét („nostra et venerabilis in Christo patris domini Benedicti episcopi Chanadiensis et nobilium et magnificorum virorum Demetrii magistri thavernicorum nostrorum comitis Trynchyniensis et Bachyensis, Thome Woywode Transsilvani et comitis de Zonuk ac Mykch iudicis curie domine regine karissime consortis nostre consilio de Sarus et de Zemleyn dilectorum et fidelium nostrorum fide mediante"), hogy megvédi örökölt birtokaiban s, ha ezekről s Miklós fivérének, Jánosnak birtokairól netán másoknak adománylevelet adott volna ki, ezeket az okleveleket semmisnek nyilvánítja („litteras quoque omnes si que a nobis super donacione vei collacione ... possessionum predictorum Nicolai et Johannis... sunt emanate, auctoritate presencium revocamus nunciantes eas frivolas et inanes viribusque carituras"). Az előző oklevélhez hasonlóan, az udvari méltóságokat (ha nem is valamennyit) ez a privilegiaíis sem mintegy az oklevél eschatocollumának formai kellékeként sorolja fel, hanem a dispositio szerves elemeként. Az oklevél konkréten megmondja, mi szerepük volt a név szerint felsorolt egyháznagyoknak és báróknak az oklevél tárgyául szolgált jogi tény, a birtokjog garantálásának ünnepélyes kinyilvánításában. Megfigyeléseim összegezése során szólok még az Árpád-kor végén az ünnepélyes privüegialisok elmaradhatatlan elemeként szereplő méltóságsorok XIV. századeleji eltűnéséről, majd felbukkanásáról, ill. az oklevelek narratiója, ill. dispositiója szerves részeként vájó feltűnéséről, valamint e ténynek összefüggéseiről a kor nem egyszer anarchiával határos gyors politikai változásaival. Mindezek kapcsán pedig visszatérek majd ennek az 1322-es oklevélnek adataira is. Az országtanács, pontosabban a főpapok, főurak és nemesek országkormányzati szerepére vet villanásnyi fényt I. Károly király pénzreformrendeletét tartalmazó, 1323. január 6-án Temesvárott kelt oklevele 50 : „... prelati, barones et nobiles regni nostri habiti inter se diligentí... colloquio" a királyhoz fordultak, hogy veressen változatlan értékű s az egész országra érvényes, új pénzt, „propter restauracionem pristini status regni nostri et utilitatem meliorem". Ákos nemzetségből való Mykch, a királyné tárnokmestere, Sáros és Zemplén comese kérésére I. Károly 1323. február 26-án új pecsétjével megerősített privilegialisában átírta és megújította a királynéi tárnokmester részére korábban, 1317. január 2-án tett adományát. 60 Az újpecsétes oklevél szép arengája a királyi hatalom isteni eredetét hangsúlyozza s ebbŐl vezeti le a 56 Érdemes lenne külön foglalkozni az oklevélnek azzal a részletével, amely a Mohács előtti századok ügyintézésének egy apró mozzanatára világít rá: hogy bontották és olvastatták fel az országtanácsban a végrendeletet tartalmazó oklevelet. 57 Kezéből az utolsó oklevél 1322. június 24-én került ki (Dl. 2112. — Közli az AuO I. k. 22.1.). 58 Dl. 2120. Az erdélyi káptalan 1370. évi átiratából (Közli AuO I. k. 39—41. L). 5fl AuO I. k. 59—60. 1. 60 Dl. 2077. (Más alkalommal talán még értékesíthetem oklevelünknek azt a nem egy záradékban megfigyelhető sajátosságát, hogy az adományos Mykch királynéi tárnokmester neve ott szerepel a méltóságsorban. Az átírt oklevélről fentebb már részletesebben szóltam.)
