Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 109 kedő jelentőségű darabctkra külön is felhívja a figyelmet, a levékárakban épp­úgy, mint a kéziratgyűjtemény ékben. 134 Értékesek továbbá Kovachich' kutatásai azért is, «mért eredményességük a Mária Terézia és II. József által végeztetett levéltár-rendezéseik jelentőségét bizonyítja. Az, hogy Kovachich viszonylag rövid idő alatt juthatott eredmé­nyekre, e levékárrendezéseknek köszönhető, melyeiknek Kovachich kutatóútja volt első erőpróbája. Ezeket az érdemeket nem csölkkemti az a körülmény sem, hogy Kovachich kutatásai nem voltak nagyon mélyrehatóak; inkább gyors tájékozódást folyta­tott, az őt érdeklő iratok számbavételét végezte el, mint az egyes levéltárak anyagárnak rendszeres felmérését. Az adott időbeli ikeretek között azonban csak így volt lehetséges a nagyszámú levéltár meglátogatása, anyaguk bizonyos fokú feltárása. Végül nem mellőzhetjük hallgatással azt a hatást sem, amelyet Kovachich útja a közvéleményre gyakorolt — ha ez nem nyilvánult is meg kézzelfogható eredményekben. Az, hogy Kovachich előtt a törvény hatos ági levéltárak meg­nyíltak, még elsősorban a nádori és országbírói támogatás érdeme. Az a körül­mény azonban, hogy néhány család ís lehetővé teszi számára a kutatást, arra vall, hogy a nemesi közvélemény kezd átalakulni: a levéltárakat többé nem, illetve nemcsak anyagi érdekeik letéteményesének, hanem legalábbis emellett történeti források gyűjteményének is tekintik. Ugyanennek a meggyőződésnek kellett kialakulnia a törvényhatósági levéltárak gazdáiban, őrzőiben is, ha együttműködtek Kovachichcsal. S hogy ez a körülmény a levéltáiriak későbbi rendezése, selejtezése szempontjából mennyire nem jelentéktelen, erről akkor győződhetünk mieg, ha levéltáraink egy-egy értékes, de a birtokjogok szempont­iából közömbös darabján az „inuitilis" megjelölést látjuk régi kézzel feljegyezve: amely megjegyzés arra látszik utalni, hogy az irat csak véletlenül menekült meg — más na Somlókkal ellentétben — a pusztulástól. Nem kívánjuk túlértékelni Kovachich expedíciójának jelentőségét; a ma^ gyár tudományosság új korszakát, melyet az utazás kezdetén önmagának s a tu­dományos világnak ígért, nem alapította meg ezzel a tevékenységével: Egyfelől élete végén,, magas koriban jutva hozzá a két évtizeden át hiába hajszolt levél­tári forrásokhoz: ő maga már nem volt abban a helyzetben, hogy a feltárt anya­got sokoldalúan kiaknázza, publikálja. Küzdelmei sikerrel jártak, de a gyü­mölcsöket már nem tudta learatni. Másfelől, mint utaltunk már rá, kezdemé­nyének a döntő jelentőséget az adta volna meg, ha valóban kezdemény lehetett volna hasonló kutatások hosszú sora előtt. „Fájdalom, hogy azon kor ilynemű vállalatok fontosságát nálunk nem .méltányolta" — írta Wenzel Gusztáv jelen­tésében. Wenzel sajnálkozása jogos: ha Kovachich kísérlete folytatókra talál, nem kellene történettudományunk következő ötven évét a stagnálás korának tekintenünk, s a fél évszázad múltán meginduló forrásfeltáró kutatásoknak nem kellett volna annyi mindent elölről kezdeniök. V. Windisch Éva 134 Nem lenne talán érdektelen a Kovachich-féíe jegyzékek közül legalább néhánynak ellenőrzése egyes törvényhatósági levéltárakban: megvannak-e az általa felsorolt egyes tételek, milyen állagokra nem terjedt ki a figyelme; nem lehetne-e hasznosítani valami módon feltáró munkáját stb. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom