Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Szedő Antal: Levéltári filmezés / 3–16. o.
10 SzedŐ Antal valóban az illető ország történetére vonatkozik, anyagát nem adják át egy harmadik országnak vagy nem készítenek másolatokat róla más ország számára. Svájcban is csak olyan fondot filmeznek más ország számára, mely valóban annak történetére vonatkozik. Bolíviában törvényesen tiltva van minden olyan anyagnak a kivitele, amelyik a nemzet művészeti, történeti patrimoniumánoz tartozik és ez vonatkozik egész fondók mikrofilm alakjában való kivitelére is. Kanadában szívesen kölcsönöznek ki filmet, ha arról nem készül másolat; egyébként egész fondok mikrofilm alakjában más országokba való juttatását nem engedik. Bár kérdőívemre nem kaptam választ, tudomásom szerint a Vatikáni Titkos Levéltárban is aggodalommal néznék egész fondok külföld számára való lefilmezését. Sokan úgy gondolják, hogy a kérdés kétoldalú szerződéssel oldható meg. Szerintem ez a kérdés -ennek a kongresszusnak állásfoglalását igényli. A jelentés szerzője az egész fondoknak mikrofilm alakjában való külföldre szállításával kapcsolatos aggodalmakat részben jogosultaknak tartja. Jogosnak tartja azt a követelményt, hogy a külföld számára lefényképezendő fond legalább túlnyomó részében valóban az illető ország történetére vonatkozzék és azt, hogy meg kell akadályozni, hogy akár intézmények, akár magánosak imásodlevéltárak gyűjtésével foglalkozzanak. Ellenben — különösen olyan országok esetében, melyek a történelem viharaiban levéltári patrimoniumuk jelentős részét elvesztették, vagy sorsukról hosszú időn át más országokban döntöttek —- módot kell adni arra, hogy az országok történetük külföldön levő forrásanyagához hozzájussanak. Véleményünk szerint ebben az UMESCO-nak kell segítséget nyújtania, nemcsak közismert mozgó mikrofilmező különítményével, hanem a közvetítő szerep vállalásával is. Amellett természetesen egyes iratokat mikrofilm alakjában továbbra is rendelkezésre kell bocsátani a távolélő kutatóknak, olyan fondok esetében is, melyeknek csak elenyészően osdkély része vonatkozik a kutató országának történetére. Ez utóbbinak általában nincs is akadálya, ha a rendelő kellő anyagiakkal rendelkezik. Meg kell emlékezni végül a mikrofilm-csere egyezményekről, melyek két ország számára kölcsönösségi alapon teszik lehetővé a mikrofilmezést: ebben az esetben a 'mikrofilm ára a hazai önköltségre., csökken. Ilyen egyezmények már ma is igen hatékonyan működnek közre a kiegészítő mikrofilmek megszerzésénél. (Ilyen egyezmények meglétét jelzi Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország sstb.) A mikrofilm használatával kapcsolatos problémák A mikrofilmet, ha más nem áll rendelkezésre, természetesen szívesen használják a kutatók, főleg azok, akik az iratok őrzőhelyétől távol kutatnak. Mihelyt azonban az eredeti irat is rendelkezésre áll, akkor — hogy a londoni Public Records Office találó kifejezésével éljek, — a kutató nem szívesen „dugja be fejét a leolvasó készülékbe". A Belga Királyság főleváltárától nyert igen értékes és alapos információ rámutat arra, hogy a film néha szükségszerűen tökéletlenebb az eredeti iratnál (ami néha egyszerűen a felvételnél elkövetett hanyagság következménye): az eredeti irat gyűrődései vagy a kötésbe szoruló részei mar
