Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
280 Nagy István dezte a magyar kamara személyzeti státusát, s a kiadóhivatal személyzetét ekkor csupán 29 főben állapították meg azzal a 4 alkalmazottal együtt, akik az iktatóhivatalban dolgoztak. A kiadóhivatalnak tehát ekkor, az 1773. évi 35-tel szemben, ténylegesen csupán 25 alkalmazottja volt. 62 Bár a kamarának újból megtiltották, hogy napidíjasokat foglalkoztasson, a feltorlódó munkák miatt mégis 6 ideiglenes alkalmazottat kellett a kiadóhivatalban még az év folyamán munkába állítani. 6 * A magyar kamara ügyforgalma 1773 óta valóban tetemesen megnőtt, a kiadott (expediált) iratok száma pl. az 1775. évi 10 603-ról az 1783/84. katonai esztendőben 31 427-re emelkedett, 84 s a megnövekedett munkát kb. ugyanaz a kamarai személyzet végezte, mint 1773-ban. A kiadóhivatal esetében azonban még annál is kisebb, úgyhogy a kamara 1784-ben csupán azt kérte, hogy az expedituránál az 1775. évi státust (36 fő) állítsák vissza. 63 A személyzet kérdésének rendezésére azonban csak a helytartótanács és a kamara 1785 szeptember 1-én bekövetkezett egyesítése után került sor, mégpedig olyan körülmények között, amikor a feladatok elvégzését az ügymenet racionalizálásával és nem a személyzet növelésével kívánták biztosítani. Az ügymenet racionalizálására 1784. márciusában egyébként a magyar kamara is javaslatot tett. Az írásbeli munkák csökkentésére pl. azt javasolta, hogy a kamara az udvarhoz másolatok helyett eredeti iratokat küldhessen. A javaslat azt is felvetette, hogy a kamara tisztán kamarai jellegű ügyekben közvetlenül, s ne a helytartótanács útján érintkezhessen a törvényhatóságokkal. 68 Utóbbi a magyar kamara hatáskörének kiterjesztését jelentette volna, ami az udvar szerint a helytartótanács és a kamara egyesítése előtt nem látszott időszerűnek. így ennek a kérdésnek a szabályozása is csak az egyesítés után került napirendre. Irattári hivatal. Az ügyosztályi rendszer bevezetésénél az irattári hivatalnak ugyanolyan nehéz feladatokat kellett ellátnia, mint az iktatóhivatalnak. Az ügyosztályi struktúra kiépítésénél, - amint erről már megemlékeztünk, az első lépéseket az ügyintézés folyamán az iktatóhivatalnak kellett megtennie. Ott osztották szét a beérkezett iratokat (ügyeket) ügyosztályok, előadók szerint, s a tanácsülési jegyzőkönyvek váza is ott alakult ki. Az előadók, a tanácsülés, a titkárok, majd a kiadóhivatal tevékenysége következtében azután megszülettek a tanácsülési jegyzőkönyvek és az ügyiratok. Az irattári hivatalra hárult az ügyintézés eme termékeinek rendszerezése, megőrzése és használhatóságának biztosítása az új ügyosztályi szisztémának megfelelően. Az 1772. évi utasítás szerkesztői szintén érezték ezeket a nehézségeket, azért részletesen szabályozták az irattári hivatalnak az ügyosztályi rendszer megvalósításával kapcsolatos teendőit. E szabályozás értelmében az ügyiratokat ügyosztályok szerint kellett szétosztani, s az ügyosztályokon belül idő62 Uo. Canc. et Reg. 1783. márc. N°. 24. 63 Uo. 1783. dec. N°. 204. 64 Uo. 1785. jan. N°. 33. 65 OL. Magyar kancellária, Acta generalia 1784: 14911. A magyar kancellár dec. 29-í előterjesztése a magyar kamara feladatainak megnövekedése és a kiadóhivatal személyzetének növelése ügyében. * 6 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. márc. N°. 61. A javaslatot egyébként báró Schilson János Keresztély kamarai tanácsos és Trsztyánszky Dániel kamarai levéltári és irodaigazgató dolgozta ki.
