Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

270 Nagy István A prptocollum currens-t, bár rendszeresítését az 1772. november 14-i királyi rendelet meghagyta, csak 1779-ben vezették be a magyar kamaránál. A kurrens ügyek jegyzőkönyveit mindig a megfelelő departamentum sessionalis jegyzőkönyveihez csatolták. Kiállításuk azonos a sessionalis jegyzőkönyvek kiállításával, tehát e jegyzőkönyvek is feltüntetik a tanácsülés számát, a departamentum és referens nevét, majd önálló sorszámozással tartalmazzák az iratok rövid kivonatait és az egészen röviden megfogalmazott intézkedéseket.

24 Az 1772. évi utasítás az írásos javaslatok, vélemények megkövetelésével, szakosított előadói munka megteremtésével, a sessionalis és kurrens ügyek elkülönítésével az ügyintézés abban az időben igen fejlett formáját vezette be a magyar kamara tanácsának a munkájában. A titkárok munkája és a fogalmazványok elkészítése. Az 1773. évi ügyviteli reform a titkárok illetve helyetteseik, a fogalmazók munkáját is lényegesen megváltoztatta. A legfontosabb újítás itt is a szakosítás volt, amely lehetővé tette, hogy a titkárok ezentúl, az előadó-tanácsosokhoz hasonlóan, szintén meghatározott ügycsoportokban végezzék munkájukat. A szakosítás mellett pontosabbá vált a fogalmazványok kiállítása és ellenőrzése is. A titkárok a hozzájuk küldött iratok és a tanácsi döntés (jóváhagyott votum) alapján készítették el az elintézés-fogalmazványt. Az elkészült fogalmazványt minden esetben alá kellett írniok, majd az irat hátlapjára rávezették a szám vevőhivatal ellenőrző tevékenységével kapcsolatos utasítást: „videat officina rationaria". Ezenkívül ráirták a fogalmazványra az ügy tanácsülési tárgyalásának (relatum) és a fogalmazvány elkészítésének (expeditum) a keletét is. A fogalmazvány ezután a kapcsolt iratokkal együtt az illetékes referens-tanácsoshoz került ellenőrzés és aláírás végett. A tanácsos az iratokat a hozzátartozó tanácsülési jegyzőkönyvvel együtt, amelyet szintén ellenőrzött és aláírt, az elnökhöz küldte, aki meggyőződve az ügy elintézésének helyességéről, az „expediatur" szó rávezetésével és aláírásával megadta az engedélyt a jóváhagyott fogalmazvány letisztázására és kiadására. Fontosabb ügyekben a referens-tanácsosoknak maguknak kellett az ellenőrzött fogalmazványt, még inkább az olyan fogalmazványt, amelyet fontossága miatt ők maguk készítettek el, aláírás végett az elnökhöz vinni, hogy az esetleges problémákat az elnökkel az irat kiadása előtt rögtön megbeszélhessék. Amennyiben valamely ügy elintézésében késedelem állott elő, a késedelem okait a legközelebbi tanácsülésen a referensnek elő kellett adnia és a tanácsülési jegyzőkönyvbe kellett vezettetnie. Sürgős ügyeknél a kamaraelnök tanácsülési döntés nélkül az előadó tanácsossal való megbeszélés alapján maga is intézkedhetett, de utólag az ilyen ügyet is jóvá kellett hagyatni a tanácsülésen.

25 Az elnök által ellenőrzött és jóváhagyott fogalmazványt a számvevőhivatal kapta meg. A számvevőhivatal a fogalmazványt, ha arra számviteli vagy gazdasági jellegű észrevétele volt, írásbeli megjegyzéseivel együtt az illetékes referensnek küldte vissza a fogalmazvány kijavítása végett. Az olyan 24 A protocollum currens vezetésére vonatkozó utasítás 1779. szept. 10-én kelt: OL. Magyar kamara archívuma. Diversae instr. Irreg. Fasc. 7. 460—472. A kurrens jegyzőkönyvek ettől az időtől kezdve az ügyosztályi jegyzőkönyvek köteteiben minden ülésnél a sessionalis jegyzőkönyvek után találhatók. 25 1772. évi utasítás 21., 22., 3. fejezet.