Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 271 fogalmazványokat, amelyekre nem volt, vagy már nem volt észrevétele, nyilvántartókönyveibe jegyezte fel, s „vidit officina rationaria" megjegyzéssel a a kiadóhivatalhoz küldte át. Ez a rendelkezés, mivel a számvevőhivatal ellenőrző munkáját már az 1720. évi kamarai utasítás is szabályozta, nem volt új az 1773. évi reform idején. Amennyiben bizonyos intézkedéseket nem beérkezett iratra vagy beadványra, hanem tanácsülési előterjesztés vagy tanácsi döntés következtében kellett megtenni, akkor a titkárnak az ilyen fogalmazványokat „ex concluso consilii" (a tanács rendeletére) szöveg rávezetésével kellett a többi fogalmazványtól megkülönböztetnie.

36 Az utasítás tehát, amint az előzőekből is látni lehet, a fogalmazvány kiállításának legkisebb részletét is szabályozta. A magyar kamarának ebből az időből való fogalmazványai, amelyek egyébként 1772 után már a beérkezett és mellékelt iratokkal együtt, tehát ügyiratokban, aktákban fekszenek, arról tanúskodnak, hogy ezeket a rendelkezéseket valóban pontosan végrehajtották. Az egyes fogalmazványokon megtalálhatók azok az aláírások és feljegyzések, amelyeket az utasítás előírt.

27 A kamaraelnök kiadmányozása után az ügyintézés következő mozzanatai már a kiadóhivatalban és az irattári hivatalban játszódtak le, az irat sorsát itt követhetjük nyomon. Az irat további sorsáról majd a segédhivatalok munkájának és szervezetének ismertetésénél fogunk megemlékezni, s ennek kapcsán fogunk kitérni azokra a változásokra is, amelyeket az ügyosztályi rendszer ä segédhivatalok életében hozott. Bizottságok és igazgató-tanácsosok. Az ügyosztályi rendszer meghonosításával megszűntek illetve ügyosztályokká alakultak át a magyar kamara 1740 után szervezett állandó bizottságai. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a kamara ezentúl ügyvitelében nem támaszkodott a bizottságok munkájára. Az 1772. évi utasítás is úgy rendelkezett, hogy fontosabb, alaposabb előkészítést igénylő ügyeknél lehet bizottságokat összehívni (vagy az ilyen ügyeket előzőleg tanulmányozásra több tanácsosnak lehet kiadni).

28 E bizottságoknak , azonban továbbra is csak előkészítő és véleményt nyilvánító jogköre volt. Az 1773—1785-ig terjedő időszakban a magyar kamara ügyintézésénél valóban a bizottságok működésének számos nyomát megtalálhatjuk. A fizetések, járandóságok, a kamara pénztárából fizetett nyugdíjak rendezésére pl. 1781—82-ben külön bizottságot (comissio in negotiis salariorum, adjutarum, jubilationum et quiescentiae status) hoztak létre.

29 Élénk működést fejtett ki a magyar kamara 1773 után is az ún. helytartótanácsi-kamarai vegyes bizottságokban. Ezeket a vegyes bizottságokat olyan államügyek megtárgyalására állították fel, amelyek közigazgatási és kincstári gazdálkodási vonatkozásuk miatt a helytartótanácsot és a kamarát kölcsönösen érintették. Ilyen állandó jellegű vegyes bizottságok voltak 1773 után is a zsidó türelmi taksa ügyének megtárgyalására létrehozott bizottság, a gazdasági, az egészségügyi bizottság. E bizottságok munkájában azért kellett a kamarának részt vennie, mivel kincs26 1772. évi utasítás 25—28. fejezet. 27 Ld. OL. MK. 1773—85. évi ügyosztályi iratok. 28 1772. évi utasítás 3. fejezet. 29 OL. MK. Protocolla commissionum in negotiis salariorum ... 1781—82. nevű állagban találhatók meg e bizottság jegyzőkönyvei és iratai.