Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

A?. 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 289 ségvetést hat esztendő bevételeinek és kiadásainak átlaga alapján állították össze.)

90 A számvevőség által szerkesztett, majd az udvarnál kijavított és.jóváhagyott költségvetés azután a főpénztár számára szolgált zsinórmértékül a pénzg; zdálkodásban.

01 A szám vevőhivatal 1781-ig szorosan a magyar kamara alá rendelt szakhivatal volt, más hatóságokkal, szervekkel csak a kamarai tanács útján érintkezhetett. A kamarai számvevőség alárendeltségében az 1782. év lényeges, a magyar kamara hatáskörét és jogállását hátrányosan érintő változást hozott. II. József 1782 januárjában a számadások ellenőrzésének központosítása végett minden számvevőhivatalt közvetlenül a bécsi udvari számvevőségi kamara (Hofrechenkammer) alá helyezett. A magyar, kamara pozsonyi számvevőségének a munkáját ezentúl szintén a bécsi számvevőségi kamara irányította, s befolyása a személyzeti ügyekre is kiterjedt. A személyzeti kérdésekben csupán a javaslat joga maradt meg a magyar kamara elnökénél. Javaslatát ilyen ügyekben a bécsi udvari kamarához — illetve, mikor a magyar kancellária 1782-ben átvette a magyar kamarai ügyeket, a magyar kancelláriához — kellett felterjesztenie. Az uralkodó a Hofrechenkammer nyilatkozata után döntött, s a döntést a bécsi udvari kamara, illetve később a magyar kancellária útján (az itt kiadott királyi rendelettel) közölték a magyar kamarával. Az új rendelkezés főleg azért volt hátrányos a magyar kamarára, mert a számvevőség természetesen továbbra is igen szoros kapcsolatban maradt a kamarai gazdálkodással. A kamara köteles volt minden gazdálkodási és számadási ügyben a számvevőség véleményét kikérni, s ezt a véleményt az udvarhoz küldött felterjesztéshez csatolni. Megmaradt a számvevőségnek az a joga is, hogy a kamarai kiadmányokra észrevételeket tegyen. A magyar kamara továbbra is felhasználhatta a számvevőséget vélemények adására, kimutatások készítésére, s a számvevőségnek kötelessége volt minden gazdálkodási rendellenességet a magyar kamarának jelenteni.

82 Főpénztári hivatal (officium solutorium). A magyar kamara pozsonyi főpénztárának az ügyvitelét 1771-ben részletesen szabályozták. Ez a szabályozás, a főpénztár személyzetének növelése már a magyar kamara megnövekedett pénzügyi hatáskörével kapcsolatosan történt, tehát a számvevőhivatal esetéhez hasonlóan megelőzte a magyar kamara 1772—73. évi általános reformját. Az 1772. évi utasítás épp ezért a főpénztár feladatait szintén csak általánosságban ismerteti, inkább a kamarai tanács pénztárvizsgálati tevékenységével, a pénzkiutalással foglalkozik. Eszerint a főpénztárt minden héten különleges bizottságnak kellett megvizsgálnia. A bizottság a kamaraelnökből, a pénztáraügy előadó-tanácsosából, az illetékes titkárból és egy számvevőségi tisztviselőből tevődött Össze. A pénztár pénzügyi állapotára vonatkozó intézkedéseket a legnagyobb bizalmassággal kellett kezelni, ezért és a pénztár biztonsága miatt is, csak megbízható és a pénzkezelésben jártas személyeket lehetett a. pénztárhoz beosztani. A kamarának kötelessége volt a pénztár többszöri váratlan és meglepetésszerű megvizsgálása. A pénztárhoz intézett utalványozásokat 90 OL. MK. Praes. Erdődy. Extraser. N°. 75. az 1772. évi költségvetésre. 91 OL. MK. Ben. res. 1775. nov. N°. 29., a költségvetések felterjesztésére OL. MK. Offseu Rat. 1776. okt. N°. 133., 1777. febr. N°. 139. 82 OL. MK. Ben. res. 1782. jan. N°. 30.