Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

288 Nagy István kamarai pénztáraknál, hanem a szabad királyi városok pénztári ügyvitelében is meghonosította. A városok 1776-ban megkapták a szükséges számadáskönyvt mintákat (Formularien) és a magyar kamara számvevőségéhez utasították őket további felvilágosítás céljából.

87 A magyar kamara pozsonyi főpénztáránál ebben az időben már nem volt ismeretlen a naplószerű számadásvezetés. Az 1771. évi pénztári utasítás itt már meghonosította a pénztári naplót, a bevétel és kiadás főkönyvét, azonkívül a számfejtőkönyvet.

88 Az 1775. évi reform a pénztári napló vezetésével kapcsolatosan ehhez képest nem hozott lényeges változást. Az új pénztári főkönyv (Conto- oder Rubriquenbuoh) annyiban különbözött az 1771-ben rendszeresített bevételi és kiadási főkönyvtől (Über universalis percepti et erogati), hogy a Contobuch előre megállapított elszámolási, gazdálkodási ágak (számlák) szerint, míg a liber universalis percepti et erogati, bár külön bevételi és kiadási hasábban, de vegyesen tartalmazta a kiadási és bevételi tételeket. A Contobuch bevezetése tehát a magyar kamara főpénztáránál csak részben számított újításnak. A pénztári naplóval kapcsolatosan a főpénztár 1776 júliusában arra kért engedélyt, hogy továbbra is külön bevételi és külön kiadási naplót vezethessen. Az 1775. november 18-i királyi rendelet ugyanis olyan pénztári napló vezetését írta elő, amelynél a bevételeik és kiadások egy kötetben voltak. A pozsonyi kamara főpénztáránál a bevételi és a kiadási tételek nagy száma miatt tértek rá két napló használatára. Egy napló vezetése ugyanis a nagy pénzforgalom miatt fennakadást okozott volna a pénztár ügyvitelében. A királynő 1776 októberében hozzájárult a főpénztár kéréséhez. Nem járult azonban hozzá ahhoz, hogy a negyedévi jövedelmek beszolgáltatásával kapcsolatos kimutatásokra (summariumökra), amennyiben a kimutatás nem egyezett a beszolgáltatott összeggel, a számvevőség ellennyugtául szolgáló, a tényleges összeget feltüntető igazolást adjon ki. Ilyen esetben a vidéki szervtől felküldött kimutatást a beszolgáltatott jövedelem tényleges összegére kellett helyesbíteni,

89 A kamarai számadásvezetés 1775—76. évi reformja azért volt jelentős, mert a számadások kiállításának egységesítésével, egyszerű és áttekintést biztosító eljárás meghonosításával pontosabbá tette a pénztárak munkáját, könnyebbé a bevétel és kiadás viszonyának megállapítását. A számvevőhivatal az egységes számadásvezetés mellett szintén jobban és gyorsabban tudta a számadások helyességét ellenőrizni. Az 1775. november 18-i királyi rendelet a -kamarai költségvetés összeállításával kapcsolatosan is határozott utasítást adott a magyar 'kamarának. Ez a rendelkezés annyiban újszerű, hogy a magyar kmara 'számvevőségének rendszeres feladatává tette minden év lefolytával a költségvetés (Gameral-Systeme) megszerkesztését, s az udvarhoz való felterjesztését. Az előző korszakban a számvevőség szintén szerkesztett költségvetéséket, de — a források tanúsága szerint — nem minden esztendőben s nem rendszeresen. (Pl. az 1772. évi költ87 Uo. 1776. júl. N°. 422. jelzetű ügyiratban több városhoz intézett rendelet fogalmazványai. Vö. a Fővárosi Levéltárban a pesti és budai városi kamarai hivatalok 1777 utáni számadáskönyveit és naplóit. 88 Ld. az 1771. jan. 1-i pénztári utasítást OL. Magyar kamara archívuma. Div. Instr. Fasc. 10. Irreg. Cassale. 29—40. 89 A főpénztár kérelmére, illetve a kamaraelnök javaslatára OL. MK. Off. seu Rat. 1776. júl. N°. 422., a királynő engedélyére uo. 1776. okt. N°. 647.