Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 287 őrzése tartozott, hanem a számvitel, a számadások kiállításának szabályozása is. A kamarai pénztári és gazdasági számadások vezetése, a számviteli rendszer terén 1773 után szintén nagyjelentőségű reform megvalósítására került sor. A bécsi udvar 1775 végén elhatározta, hogy a számadások vitelére Magyarországon is az örököd tartományokban jól bevált, egyszerűbb módszert honosítja meg. A reform lényeges újítása a naplószerű számadásvezetés (Journalisierung) rendszeresítése volt. E szerint minden pénztárnak egy pénztári naplót (Journal) és egy pénztári főkönyvet (Contobuch illetve Rubriquenbuch) kellett vezetnie. A naplóba külön-külön időrendben kellett bejegyezni a napi bevételeket és a kiadásokat, a naplóból a bevételeket és kiadásokat tételről tételre a főkönyv előre meghatározott rubrikáiba (conto, számla) kellett átvezetni. Minden negyedév végén az egyes rubrikáknál a tételeket össze kellett adni, s az összeget át kellett vinni a következő négyedévre. A negyedévi számadások e rendszer alapján úgy készültek el, hogy a számadó tisztviselő a Contobuch tételeit kiírta és azokat megfelelő számadási bizonylattal ellátta. Az eddigi negyedévi számadási kivonatok helyett a továbbiakban ilyen számadásokat kellett minden kamarai pénztárosnak ellenőrzésre felterjesztenie. Az összes pénztári számadásokat ezentúl is a magyar kamara számvevősége ellenőrizte. A pozsonyi, kassai, eszéki főpénztárak számadásait a kamara számvevőségének ellenőrzése után Bécsbe kellett felterjeszteni szuperrevízióra. Utóbbiakra a végső felmentvényt (absolutorium) is Bécsben, míg a többi számadásra a magyar kamaránál adták meg. A csupán a kamarai számvevőség által ellenőrzött negyedévi számadások 1 példányát bizonylatok nélkül szintén fel kellett az udvarhoz — tájékoztatás végett — küldeni. Az új rendszer kezdetéül 1776. január 1-ét jelölték meg. A magyar kamara számvevőhivatalánalk sok gondot és nehézséget okozott az új rendszer életbeléptetése. A számvevőség feladata volt a pénztárosok részére szükséges utasítások kidolgozása, nemkülönben a naplók és a főkönyvek megszerkesztése. Utóbbinál fokozottan kellett ügyelni a kamarai gazdálkodási ágak jellegzetességére és helyi sajátságaira.

84 A kamara vidéki hivatalainál ezért csak 1776 augusztus havában kezdték el az új rendszer alkalmazását,

85 s az új rendszer kezdeti időszakában nem valami nagy sikerrel. A bécsi udvar a hozzá felterjesztett 1777 január-márciusi uradalmi számadásokból azt állapította meg, hogy az új rendszert rosszul vezették be a kamara vidéki szerveinél. Egyes uradalmak a negyedévi számadásokat úgy készítették el, hogy a főkönyv egész tartalmát lemásolták, s ezzel — az udvar szándékával szöges ellentétben — az eddiginél sokkal fáradságosabb munkával tettek eleget kötelességüknek. A számvevőhivatal, amely a felelősséget elhárítani igyekezett magától, az 1775 november 18-i királyi rendelet homályos rendelkezéseivel védekezett. \égülis az 1777. április 19-i királyi rendelet újból részletes utasítást adott a pínztári naplók, főkönyvek vezetésére és a negyedévi számadások összeállításura.*® A magyar kamara a naplószerű számadásvezetést nemcsak a 84 OL. MK. Ben. res. 1775. nov. N°. 29-i királyi rendelet 2. pontja, OL. MK. Off. seu Rat. 1776. júl. N°. 422. a kamaraelnök felterjesztése, továbbá a városokhoz, kamarai uradalmakhoz intézett rendeletek fogalmazványai. 85 OL. MK. Off. seu Rat. 1776. aug. N°. 154. 8ß Uo. 1777. jún. No. 356.