Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
286 Nagy István tást. A hivatalszolgával együtt tehát az új személyzet 51 főt tett ki. A rendelet, megtiltván ideiglenes alkalmazottak foglalkoztatását, meghagyta, hogy ezentúl, ha az egyik osztály munkájában elmarad, a másik siessen segítségére. A kiadói, irattári munkák elvégzésével kapcsolatban pedig úgy rendelkezett, hogy ezt, mint eddig is, minden osztálynál egy-egy kijelölt számtiszt lássa el. A kamaraelnök által ezenfelül javasolt 3 számtiszti állás betöltését az udvar azért nem tartotta szükségesnek, mert szerinte a számviteli eljárás küszöbönálló reformja, azonkívül a kincstári uradalmak tervezett értékesítése vagy bérbeadása a számvevőség munkáját úgyis megkönnyíti. 60 A királyi rendelet előrelátása nem bizonyult helyesnek. A számvevőhivatal, bár személyzete tovább nőtt (már 1775-ben 52 állandó, és 10 napidíjas alkalmazottból tevődött össze 81 ), feladatának végzésében továbbra is elmaradt, s ezért 1777-ben a hivatalt kérdőre vonták. Az elmaradást a hivatal vezetője azzal indokolta, hogy a .számvevőség munkája a jezsuita ügyekkel (a rend feloszlatásának vagyoni ügyei), a selyemtenyésztés és a visszacsatolt fiumei kerület ügyeivel ismét bővült, a személyzet pedig, amelynek egy részét bizottságokban foglalkoztatják, az 1774. évihez képest nem emelkedett. Megnőtt továbbá a kamarai tanácshoz küldött számvevőségi jelentések és vélemények száma is. A kamarai tanács a jelentés kapcsán szorgalmas munkára buzdította a számvevőhivatalt, megígérte azt, hogy visszakapja máshol foglalkoztatott személyzetét, s hogy a számvevőségi vélemények számát csökkenteni igyekszik. Egyúttal azonban arra is kitért, hogy a jövőben a kinevezéseknél a szorgalmat, a képességeket fogja elsősorban tekintetbe venni, s felhívta a számvevőhivatal vezetőjét, hogy fokozottabban figyelje beosztottjainak buzgalmát és a hanyag tisztviselő elbocsátására azonnal javaslatot tegyen. 82 A következő esztendők során mindenesetre a szorgalom nem volt elég az egyre növekvő feladatok ellátására. Az alapítványok (tanulmányi és vallásalap) gazdasági ügyeinek átvételével 1780 után újszerű feladatok kerültek a magyar kamarának és számvevőhivatalának hatáskörébe. A számvevőségi személyzet így egyre tovább nőtt és 1784-ben már elérte a 70-es létszámot. Az 1784. augusztus 20-i királyi rendelettel megállapított számvevőségi személyzeti státus ugyanis 1 számvevőből, I alszámvevőből, 6 számtanácsosból, 33 számtisztből, 15 írnokból (ingrossista), II járulnokból, 1 irattárosból, 1 irattári segédből és szolgából tevődött össze. Az alkalmazottak közül 1 számtanácsos, 2 számtiszt, 2 írnok, 5 járulnok az alapítványi számadások ügyeivel foglalkozott, s fizetésüket is az alapítványok pénzéből fedezték. 83 Ezek voltak a számvevőhivatal új osztályának, az alapítványi osztálynak az alkalmazottai. Az alkalmazottak nagy létszáma is azt jelzi, hogy a számvevőhivatal ténylegesen a magyar kamara legfontosabb szakhivatalává fejlődött. Az 1772. évi utasítás tehát a számvevőhivatal szervezetét és ügyvitelét nem változtatta meg, s a későbbi fejlemények is inkább a személyzeti viszonyokat módosították. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a számvevőhivatal munkájánál a nagy kamarai reformmal kapcsolatban nem történt minőségi változás. A számvevőhivatal feladatai közé nemcsak a számadások ellen81 OL. MK. Canc. et Reg. 1785. jan. N°. 33. Personal und Salarial Stand... 1775. 82 OL. MK. Off. seu Rat. 1777. nov. N°. 303. 83 OL. MK. Canc. et Reg. 1784. szept. N°, 220.
