Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 285 állítottak. A négy osztályba sorolt személyzet a számvevővel és alszámvevővel együtt 39 főt tett ki. Ez a személyzet — a kamaraelnöknek az udvarhoz intézett felterjesztése szerint — nem volt elegendő a munkák elvégzéséhez, a számadások ellenőrzésében annak ellenére elmaradt, hogy az állandó alkalmazottakon kívül még 12 napidíjas írnokot is foglalkoztattak. A számvevőség túlterhelését a kamara gazdálkodásának állandó növekedése, az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend vagyonának kamarai kezelésbe való vétele idézte elő. A kamaraelnök . ezért 54 főre kérte felemelni a számvevőhivatal személyzetét, s egyben — azzal érvelve, hogy a számvevőségi alkalmazottak csak megélhetési gond nélkül végezhetik igen nehéz, nagy felelősséggel járó munkájukat — fizetésemelést is javasolt részükre. A kamaraelnök javaslata 1 számvevő (Buchhalter), 2 alszámvevő (Vicebuchhalter), 4 számtanácsos (Raitrath), 31 számtiszt (Raitoffizíer), 16 járulnok (accessista) rendszeresítésére vonatkozott. Felterjesztésében kitért e személyzetnek a számvevőségi osztályok közötti elosztására és feladatainak ismertetésére is. Javaslata szerint a legnagyobb és legtöbb munkát végző gazdasági osztályhoz (a pozsonyi és vidéki főpénztárak, az uradalmak, a hitelügy, az egészségügy számadásainak ellenőrzését végezte) 1 számtanácsost vezetőnek, 10 számtisztet és 5 járulnokot lehetne beosztani. Ez: az osztály akkor évente 151 számadást ellenőrzött. Ehhez az elnök elegendőnek vélte 4 számtiszt munkáját, akiknek e mellett hátralékos számadások felülvizsgálatára és egyéb teendőkre is idejük lenne. Hat számtiszt a különféle nyilvántartó és számviteli könyvek vezetésével, a fiscalitások számadásainak ellenőrzésével, birtokok becslésével és hasonló teendőkkel foglalkozna. A városi osztálynál 2LL elnök szerint 1 számtanácsos, 5 számtiszt és 3 járulnok könnyen elvégezhetné a munkát, ha a bizottságokban dolgozókat másokkal helyettesítik. Ez az osztály évente 251 városi számadást ellenőrzött, de ez a munka nem okozott különösebb problémát, mert a számvevőség itt csak a számadások helyességét vizsgálta felül. A harmincadosztály munkája ennél jóval nehezebb volt, mert évente 287 bonyolult harmincadhivatali számadást kellett ellenőriznie, s hozzá még az áruforgalmi tabellákat (tabelláé commerciales) is itt vezették. Ennél az osztálynál 1 számtanácsos, 9 számtiszt, 3 járulnok beosztására tett az elnök javaslatot. Végül a sóügyi osztály szintén nehéz munkáját (évi 122 számadás ellenőrzése mellett különféle kimutatások, táblázatok, költségvetések elkészítése) a javaslat alapján 1 számtanácsos, 5 számtiszt és 3 járulnok végezhetné. A fennmaradó, osztályokhoz be nem osztott számtiszetkre és járulnokokra a hátralékos munkákat és a bizottsági teendőket lehetne a kamaraelnök szerint rábízni.

79 A szám vevőhivatal új személyzeti összetételét az 1775. augusztus 19-i királyi rendelet szabályozta, egyben gondoskodott a fizetések felemeléséről is. A számvevő évi 300, az alszámvevő évi 200 Ft-nyi fizetésemelést kapott. Az I. (általános gazdasági) osztályhoz 2 számtanácsos (a rendelet szerint Rechnungsrevizor), 9 számtiszt, 3 írnok (a rendelet szerint Ingrossist), 3 járulnok, a II. (városi) osztályhoz 1 számtanácsos, 4 számtiszt, 2 írnok, 2 járulnok, a III. (harmincadi) osztályhoz 1 számtanácsos, 7 számtiszt, 2 írnok 3 járulnok, a IV. {sóügyi) osztályhoz 1 számtanácsos, 5 számtiszt, 1 írnok, 2 járulnok nyert beosz80 OL. MK. Officinalia seu Ratíonistica. 1776. márc. N°. 469., illetve Ben. res. 1775. aug. No. 39.