Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 263 látozta az udvar célkitűzéseit. Mindez természetesen főleg a kamarai szolgálat megfelelő szabályozásától függött." A reform előkészítő munkálataira Grassalkovich Antal gróf magyar kamaraelnök 1771. december 1-én bekövetkezett halála után került sor. Grassalkovich utóda Erdődy János gróf lett. Mária Terézia már 1772 elején elrendelte az új kamaraelnöknek, hogy a kamarai reform végrehajtása érdekében az új kamarai utasítástervezetet készítse él. Az új utasítást a bécsi „norma" és „manipulatio" alapján kellett kidolgozni, céljául az iktatás, az előadói munka, az expedíció és az irattározás megváltoztatását tűzték ki. A kamaraelnök azonban nem volt járatos a bécsi kamara alapul szolgáló ügyintézésében, ezért a tervezet elkészítése elsősorban Festetics Pál grófra, a magyar kamara új alelnökére hárult. Festetics alelnök kitűnően ismerte a bécsi kamara ügykezelését, előzőleg ugyanis a bécsi kamaránál teljesített szolgálatot tanácsosi minőségben. Az utasítástervezetet Erdődy János kamaraelnök 1772. június 27-én küldte meg Kollowrat bécsi kamaraelnöknek azzal, hogy az uralkodó elé terjesssze jóváhagyás céljából. 7 A tervezet felérkezte után az udvari körökben veszélyes akció indult meg a magyar kamarának a birodalmi pénzügyigazgatási szervezetben elfoglalt különleges jogállása ellen, amelyet természetesen a felküldött utasítástervezet is kifejezett. Az akció leplezetlen célja az volt, hogy a.magyar kamarát az osztrák tartományi kamarák szintjére süllyessze le. Ezt az akció mozgatói két újítással szerették volna elérni. Először is a magyar kamara pozsonyi főpénztárát közvetlenül a bécsi kamara alá akarták helyezni. Továbbá a magyar kincstári jövedelmek pénztári kezelésében meg akarták szüntetni az 1740 után kialakult kvóta-rendszert, s helyébe az ún. költségvetési rendszert akarták Magyarországon is bevezetni. A költségvetési rendszer bevezetésével a magyar kamarai pénzügy viszonylagos önállóságát is elvesztette volna. Eszerint ugyanis a pozsonyi főpénztár ezentúl nem évenként megállapított összeget (ún. udvari kvótát), hanem az udvar által szerkesztett költségvetés kiadásain túl megmaradt egész pénzfeleslegét lett volna köteles a bécsi kamarai főpénztárba beszolgáltatni. Az utasítástervezet megtárgyalására kiküldött udvari bizottság 1772. július 10-i ülésén, amelyen a kvóta és a hitelügy kérdését külön vitatták meg, Festetics alelnök, a bizottság magyar tagja, Erdődy kamaraelnök utasítása alapján élesen szembehelyezkedett ezzel az állásponttal. Azzal érvelt, hogy a kvóta-rendszer megszüntetése hátrányokat okozna a magyar kamara gazdálkodásában, továbbá megrendítené a közönségnek a kincstár hitelében vetett bizalmát. Hiányos érveléssel előadott véleményét a bizottság elvetette. A magyar kamarai alelnök azonban a királynőhöz intézett előterjesztésében újból 6 A bécsi államtanács, Kaunitz államkancellár javaslataira 1. Ember Gy.: Magyarország és az államtanács első tagjai. Századok 1935, 586—88, 644 skv., illetve Ember Gy.: Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung. 1761—1768. (Separatum, Acta Historica Vol. VI— VII.) Bp. 195^—60, 10, 19, 35, 38, 94. sz. dokumentumok. 7 Herzog /.: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában (a továbbiakban: A hitelfőpénztár.) Századok 1925—26, 161. A reform célkitűzéseire: OL. Magyar kamara archívuma. Hagyaték-limbus. 65. es. Herzog-jegyzetek (Hofkammer. Hung. 1772. Sept. N°. 16. fasc, 1. subdiv 2. jelzetű irat, Festetics Kolíowrathoz intézett levelének kivonata), továbbá OL. MK. Praes. Erdődy. 1772. jún. N°. 22.
