Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében 25 tani, és téves az a hit, hogy „a közigazgatás megindulta a háború végét jelenti." Felhívta a figyelmet, hogy „öntevékenyen cselekedve igyekezzünk népünket a végpusztulástól megmenteni.'* A főjegyző — bár ő maga az FKgP tagja volt — azt is hangoztatta, hogy az MKP „a szebb és jobb jövő, egy kiegyensúlyozottabb társadalom eszméinek letéteményese" —, tehát joggal szól bele az élet felmerülő kérdéseibe. „A közigazgatás vezetőit utasítom, hogy a Kommunista Párt szervezkedését és tevékenységét segítsék elő" — viszont a párt támogatására ők maguk is mindenkor számíthatnak. Felhívta a figyelmet, hogy a főszolgabírók a „Magyar Népi Demokratikus Front" szervezését magánszemélyekként is vigyék előre, és különösen adjanak meg minden segítséget a felszabadító hadsereg részére. 5 * Ezek a kollektív megbeszélések tovább folytatódtak az új főispán idején is, sőt 1945. február 13-tól kezdve egy-két hónapon át rendszeressé is váltak, és a „vármegyei tisztviselőkar" megbeszélésévé szélesedtek; ez az új forma már ^nemcsak az alispáni hivatal tisztségviselőit fogta össze, hanem a lassanként életre kelt államigazgatási szervezetek vezetőit is, pl. a rendőrfőnököt, a gazdasági felügyelőt. A tárgyalások célja részben „az orosz katonai parancsnokságtól kapott utasítás, részben a vármegyét érintő ügyek alapos előkészítése, végrehajtása és ellenőrzése érdekében" történő megbeszélés volt. Az ülés különböző ügyekben hozott határozatokat, melyeket a szakigazgatás végrehajtott. Ülést minden héten tartottak, amelyen „minden vezető tisztviselő .. . megjelenni köteles." 57 Talán nem járunk messze az igazságtól annak feltételezésével? hogy a fenti módon kibővített vezetői értekezletek nem a polgári közigazgatásban élt tiszti értekezleteknek feleltek meg, hanem inkább a régebbi Közigazgatási Bizottság új tartalommal jelentkező formáját képviselték. Az utolsó jegyzőkönyv március 11-ről keltezett. A főispán által történt kinevezések a korábban már említett módszer alapján eleinte sokszor csak átmenetiek és nem egyszer ellentmondásosak is voltak. Gyakran fordult elő az az eset, hogy valakit a főispán két napi hivataloskodas után leváltott és helyére mást nevezett ki. Abban a helyzetben ez az eljárás érthető is volt: hiszen tartott még a háború, a személyi kérdések gyors megoldásának szüksége alapos mérlegelést nem mindig tett lehetővé, jobban érvényesülhetett a szubjektivizmus mind az ajánlásoknál, mind pedig a kinevezéseknél; egy-egy községben irányítóvá lehetett olyan, régebben jobboldali személy, akinek átmenetileg voltak baloldali kapcsolatai is, de utóbb kiderülvén jobboldali magatartása, leváltása szükségessé vált. Induló és kibontakozó életről volt szó 1944 utolsó hónapjaiban, nem pedig megszilárdult állapotokról. Habár a kinevezésekhez az önéletrajzokat megkívánta a főispán, de vajon őszinték voltak-e ezek? Nyilvánvalóan és bizonyíthatóan nagyon sok mindent eltakartak, melyeket csak később leplezett le a lelkiismeretes vizsgálat. Így azután nagy volt a tisztviselők vándorlása éppen ezek miatt a rapszodikus kinevezések miatt, melyek több esetben bizonytalanná tették a közigazgatás menetét. 58 56 Uo. 1944. dec. 15. 57 DÁL, AL, 407/1945. 58 DÁL, Fp. közig., 64/1944. és 84/1944., valamint DÁL, Ai., 115—140/1944. sz. alatt,, továbbá különböző alispáni és főispáni iratok, nemkülönben DÁL, Ai., 798/1945.
