Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.

26 Komoróczy György A közigazgatásnak törvényekkel és rendeletekkel történt rendezése után, 1945 februárjától, a kinevezéseket már nem minden esetben a főispán gyako­rolta, hanem vagy az alispán, vagy pedig a szakhivatal. Ezzel a főispán hatás­köre visszalépett régi medrébe, és inkább a politikai élet síkjára, valamint a közigazgatási szervek vitáiban annyira kívánatos feloldó és kibékítő szerepre tolódott át. Minden politikai természetű ügyben, mint népgyűlések tartása, saj­tótermékek megjelenése stb. azonban továbbra is a főispánnak tettek jelentést a főszolgabírók. 59 A főispánok által eszközölt kinevezések körül csakhamar egy, a felszaba­dulás utáni joggyakorlatra jellemző vita keletkezett, melyben már megmutat­koztak a demokratikus államhatalom értelmezése körüli nézeteltérések. A köz­ségek ugyanis általánosságban az önkormányzat kiszélesítésére törekedtek — megfelelően a társadalmi erők kibontakozásának; ugyanakkor azonban, már csak a még folyamatban levő hadműveletekre is tekintettel, a fejlődés a főispán kezében összpontosuló helyi állami centralizációt követelt. Ennek az ellentmon­dásnak jeleivel többször is találkozhatunk egy-egy község határozatának meg­születésekor. 1944. december 3-án Biharnagybajomban a Demokratikus Népfront vá­lasztmányi ülésén az egyik tag „a községeknek önrendelkezési jog alapján na­gyobb autonómiát követel, mint a letűnt fasiszta rendszer alatt volt, és nem helyesli az ilyen intézkedéseket, amelyek diktatúra dolgában túltesznek még a letűnt rendszeren is." 80 A választmány ugyanis felháborodott, hogy a megye rendeletileg írta elő a községi pénzkészlet bizonyos hányadának a központba történő beküldését. A határozat hozzáfűzi a fent említett követeléshez, hogy „egy képviseleti alapon nyugvó szerv nélküli főispán oly rendeleteket bocsájt ki, hogy a község pénzállománya havonkint kétszer a vármegye pénztárába szolgáltattassék be, ellentétben áll a demokratikus elvvel." A Népfront kéri a főispánt, hogy „a községek továbbra is maguk kezeljék pénzüket", és csak hoz­zájárulást fizessenek, amelynek összegét „valamilyen képviseleti alapon nyugvó szerv állapítsa meg, akár közgyűlés, akár munkástanács a neve". 61 Ebben a határozatban érdekesen tükröződik a múlt közigazgatási rendje iránti gyűlölet mellett az új élet követelményeinek meg nem értése is. Amikor a fenti határozat munkástanácsra, vagy más választott szervre gondol, akkor kétségtelenül 1919 hagyományai élnek a megfogalmazás mögött; viszont — lát­tuk — a megyei igazgatás, kiépülésekor, nem az 1919-ben abbamaradt államha­talmi gyakorlatot folytatta és nem a proletárdiktatúra elvi elismerésével kezdte az életet, hanem a gyakorlat megkövetelte módszereket alkalmazott. Az így át­menetileg előálló bizonytalanság viszont egy ideig kétségtelen lehetőséget adott zavartkeltő demagógiára is. Ide kell sorolnunk pl. Mezőgyán község helyettes vezetőjegyzőjének kijelentését: ő a sarkadi MKP titkára előtt arra hivatkozott, hogy „a polgári hatóság rendelkezéseit tudomásul nem veszi, sem a főispán, sem a főszolgabíró utasításait nem hajlandó végrehajtani, hanem csakis a katonai parancsnokságtól fogad el utasításokat." Az ebből a felfogásból származó hibás gyakorlat persze végül is határozottan fékezte a feladatok megoldását, s termé­59 Lásd erre pl. DÁL, AL, 107/1944. *° Uo. 24/1944. 61 Uo. 24/1944.

Next

/
Oldalképek
Tartalom