Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

Á magyar közép- és nagycímer kialakulása 227 Mt legkorábban használatba venniük pecsétjeiken az új címert. Az Országos Bizottmány pecsétnyomója ránk is maradt: a koronás kiscímert tartalmazza,

98 a miniszterelnöknek pedig egy 4848. június 1-én kelt okiratán találjuk legelső pecsétjét." Ezen is a koronás kiscímert látjuk. A miniszterek közül a belügyminiszter kiscímeres pecsétjével találkozunk legelőbb, mégpedig hivatalba lépésének első napján, 1848. április 20-án.

1W) Az alsóbb hivatalok március és április fordulóján térnek át az új címer használatára, mégpedig a közvélemény ellenőrzésétől kísérve, amely már március 15-e után nem tűri a sasos címert.

101 Volt azonban olyan heraldikai problémája 1848-nak, amelyet a közvélemény megelégedésére, de beleszólása nélkül kellett megoldania. Ez a külpolitikai jellegű új magyar nagy- és középcímer. Az 1847—1848-i országgyűlés valójában csak az ország tényleges területének a biztosítására szorítkozott s az 5. tc.-ben Szlavóniát magyar anyaterületnek, a 27.-ben Fiumét és Buccarit magyar birtokban levő önálló területnek nyilvánította, a 6.-ban a Partiumot bekebelezte, a 7.-ben, majd az erdélyi 1848. évi 1. tc.-ben kimondotta Erdély unióját s valamennyire, főleg pedig a kapcsolt részekre vonatkozó igényeit pedig a 21.-ben fejezte ki; Galícia, Lodoméria, Bukovina és Dalmácia kérdését azonban nem bolygatta, s a Törökországhoz tartozókat (Bosznia, Szerbia, Bulgária, Kunország: Havasalföld és Moldva) is nyugton hagyta.

102 Az igények és történeti jogok kifejezésére most is legalkalmasabbnak mutatkozott a régi nagycímer, amelyre az állampecsét miatt volt szükség, s ennek megfelelően felvették őket a királyi címbe is. Legrégibb 1848-as magyar nagycímerünket az 1848—1848. évi törvények szentesítésénél használt királyi nagytitkos-pecséten találjuk gyűrűscímer formájában.

103 Mezejének közepén foglal helyet a koronával fedett kiscímer, melyet a társországok és igényelt tartományok címerei öveznek jobbról balfelé haladva ebben a sorrendben: 1. Dalmácia, 2. Horvátország, 3. Szlavónia, 4. Galícia, 5. Lodoméria, 6. Kunország, 7. Bulgária és 8. Erdély címere. Éz a címer . nem művészi alkotás. Látszik rajta, hogy sürgősen vésették, mert április 11-én már használni kellett. Rövidesen szebbet is készítettek. (20. kép.) Újítása ennek az 1848-as évszám s az, hogy a mellékcímereket két végén a koronához erősített hullámos, nemzetiszínűnek képzelt szalag fűzi össze.

104 A gyűrűsformájú mellett ismerünk osztott címerpajzsokban egyesített 1848-as nagycímert is. Leginkább nyomtatványokon és űrlapokon fordul elő. Legszebb példányát az 1847—1848-i országgyűlésnek a Landerer által kiadott képviselőházi naplóján találjuk a címlap díszítéséül alkalmazva.

105 (21. kép.) A kétféle 1848-as nagycímer tehát megfelel a kancellária által már korábban 98 Az aradi Múzeum tulajdonában. Említi az 1848/49-1 Centenáris kiállítás katalógusa. (63. 1.) 99 O. L. Múz. Törzsanyag 1848—1849. 1848. jún. 1. 100 Uo. 1848. jún. 20. 101 Kumorovitz: Nemzeti jelvényeink 9. 1. 192 Nagy: Közjog 53—105. ÍJ (72., 97., 79'., 55., 53., 105. 1.) 193 Illés i. m. 83—84. L, IV. tábla, 33. sz. kép. 104 O. L. Múz. Törzsanyag 1848—1849. ápr. 2. 195 Magyarországi közgyűlések Naplója a t. karoknál és rendeknél.. . Pozsony 1848.' 3 Levéltári Közlemények